Manchester City Blog - Pride in Battle

Úgy érezzük magunkat, mint Phil Connors Punxsutawney-ban. A közelmúlt meccsein ugyanaz a forgatókönyv, ugyanazok a hibák, ugyanaz a katarzis a végén.

Nem volt egy szép meccs, cserébe izgalmas lett. Megint.

Megspórolnánk magunknak ezeket az élményeket végre.

Nincsen ingyen mostanában semmi sem a csapatnak. Kőkeményen meg kellett dolgoznia mostanában minden győzelemért. De megvannak a győzelmek.

A rágós cafatokat eddig sikeresen klopfolták addig a srácok, amíg meg nem puhultak, a végén - mint valami egzotikus fűszer - meg jöhet Sterling.

Nincs ingyen vacsora, meg is dolgozik érte a csapat rendesen.

Az előző öt meccsre írtam, hogy nem igazán ment a csapatnak, mégis nyert mind az öt alkalommal.

A legutóbbi bajnoki az esszenciája volt ennek. A csapat ment előre, de nemigen ment, aztán a végén a szerencse hozta meg a három pontot. A szerencse, amiért kőkeményen megdolgozott a csapat.

A Huddersfield meg nem tudott mit tenni, görcsösen ragaszkodtak a játékosaik ahhoz, hogy ne kapjanak ki, ezáltal egy olyan véres küzdelem árán lett meg a három pont, hogy még én is az urológián indítottam a hétfő reggelt.

Ma délután a Premier Legaue egyik újoncához, a Huddersfield Townhoz látogat el a csapat.

A Hudd jól startolt, de mára szépen beleszürkültek a mezőnybe, nem úgy tűnik, hogy ők fognak majd megálljt parancsolni a robogó Guardiola gárdának.

Sajnos az év végi hajtás miatt feltorlódtak a beszámolók, rég volt ilyen, most az utolsó októberi és az összes eddigi novemberi meccset átfutjuk.

Ez szám szerint öt meccs, és szám szerint öt győzelem. Nagyon imponáló sorozat. Több, mint imponáló.

A bajnokságban nyolc, a bajnokok ligájában hat pont az előny. Tetemes. Több, mint tetemes.

Ezek a három pontok is a zsákban, a pontokon túl azért és értékesek, mert egyiken sem játszott igazán jól a csapat, mégis (viszonylag simán) meglett a tizenöt pont. Őrület.

Hihetetlen széria közepén a csapat, megállíthatatlan vonatként söpör félre mindent és mindenkit aki az útjába kerül.

Meddig lehet ez a tempót tartani? El sem tudom képzelni meddig lehet eljutni. Az biztos, ha a játékosok végre tudják hajtani Pep tervét, nagy gond nem lesz.

Ma is itt egy jelentkező, aki megálljt akar parancsolni nekünk. Sok sikert!

A legutóbbi három meccsét az Ethiadban. Mindhárom meccs más miatt volt érdekes, de mindhárom meccset így vagy úgy, sikerült behúzni.

Előny a bajnokságban, a bajnokok ligájában, továbbjutás a ligakupában. Baromi jó idők járnak az Eastlandsen.

Nem, nem. Nem lehet megállni. A rendszer mozgásba lendült és mindenkit maga alá gyűr, aki szembejön.

Azért intő jelként becsúszott néhány kisebb hiba a Stoke ellen, de ezt úgy érzem a mutatott játékkal és a lőtt hét góllal sikerült kompenzálni. Szép leckét kaptak. Ők is.

Ha visszafelé betűzöd azt a szót: labdarúgás, az jön ki: Pep Guardiola.. Ő egy zseni. Ezt még egyszer leírom. Egy zseni.

Ezt nem én mondom, ezt Dani Alves írta a Players Tribune hasábjain. De attól még igaza van. Nagyon is.

Hatalmas meccset hozott a válogatott meccsek miatti szünet előtti utolsó bajnokin a csapat.

Nem túlzás, hatalmas siker ez az egy gólos győzelem a bajnok otthonában.

Conte hibázott nem is keveset, Guardiola meg az egyik legszebb győzelmét aratta mióta leült a City kispadjára. Conte biztosra akart menni, de ez (is) lett a veszte.

Egy kis továbbképzést kaptunk a modern fociból, nem csak mi, hanem a Chelsea is.

A Manchester City az utóbbi hetek után egy újabb erényét csillogtatta meg: nem játszottak jól a srácok, sőt, magukhoz képest sokat hibáztak, de mégis, viszonylag simán hozták a meccset. Nyerni tudni így is kell, rosszul játszva. Nagy erény!

Hat pont, hat gól és más semmi a csoportban két meccs után. Perfekt.

Szombaton Guardiola kedvenc lemeze pörgött megint, a Five.

A Palace-nak hat forduló alatt nem sikerült nemhogy pontot szerezni, de még gólt sem lőttek. Nem Manchesterben kezdték meg a feltámadást.

Igazából az ember a háta közepére se kívánja a ligakupát. Az egésznek kb. csak annak a csapatnak a szurkolói örülnek, akik a végén hazaviszik az idén energiaitallal felturbózott kupácskát.

Pedig érdekes kis sorozat ez, a padlásról lecibált és leporolt rég látott játékosokkal, finomságokkal.

Múlt szerdán belecsaptunk az angol foci mostohagyerekének számító sorozatba, a csodálatos ligakupába is.

Agüero a Palace ellen is betalált, így már csak egy gól választja el attól az argentin zsenit, hogy beállítsa Eric Brook 177 gólos klubrekordját. De ki is volt Eric Brook? Annak ellenére, hogy már cirka 78 éve a klub legeredményesebb játékosa, a nevével - Agüero révén - csak most kezdett el ismerkedni a szélesebb rajongótábor is.

Beindult a henger. Egy hét, 15:0 ide, három győzelem. Nem kell ezen mit magyarázni.

Igen-igen, lesznek döccenők, de ki a francot érdekel?! Ki akarom élvezni ezt az időszakot.

A Watford is kivasalva.

A cikksorozat befejező része Magyarország egyik legfelkészültebb és legmegnyerőbb focibloggere - Szabó Christophe az Omlett du fromage szerzője - közreműködésével mutatja be a legelső érkezőként​​ bejelentett Bernardo Silva elmúlt éveit és, hogy miben lehet leginkább segítségére Guardiola gépezetében.

Akárcsak a Trónok Harcában Jon Snow Daenerysben, úgy John Stones is csúcsteljesítménnyel rukkolt elő Rotterdamban. Két góljával keretbe foglalta a City 4 találatát, ezzel ő lett az első védőnk, akinek sikerült a Bajnokok Ligájában duplázni. Pep is megnyugodhat, hiszen végre megszerezte első idegenbeli győzelmét a tavalyi Celtic-Barcelona-Gladbach flop után.

Folytatjuk a nyári igazolásokat végigpörgető sorozatunkat eddigi részekből megismert Walker, Ederson és Danilo triója után jöjjön a legdrágább és legígéretesebb igazolásunk, Benjamin Mendy.

A francia bekket az Allez l'OM blog szerzőjének közreműködésével mutatjuk be.

A posztból kiderül, hogy milyen teljesítmény nyújtott az elmúlt években Franciaországban, és az is, miért tartja Guardiola Marcelo Bielsat a világ legjobb vezetőedzőjének.

Megvolt az első rangadó a szezonban. A legsimább meccs lett idén. A brutális Mané belépő után tíz emberre fogyatkozó vendégek nem nőttek fel a feladathoz.

A City játékosok viszont nem fékeztek, azt hiszem senki sem várt ilyen sima győzelmet.

Itt is lenne a harmadik része sorozatunknak, amelyben a nyári átigazolásokat vesszük végig. (az első: ITT, a második: pedig ITT található).

Ma betekintést nyerhettek Madridi Merengués blog írói által Danilo Luiz da Silva elmúlt éveiről a királyi gárdánál és, hogy mennyire jogos az a kijelentés, hogy ő lenne a joga bonitóban a szóköz.

Folytatódik a két nappal ezelőtt megkezdett (a nyári történéseket taglaló, és Kyle Walkerről szóló rész itt található) cikksorozat Pep nyári nagytakarításáról.

Ezúttal a Joe Hart által hagyott űrt, és Claudio Bravo bohóckodásait feledtetni kívánó Ederson Moraesről olvashattok egy interjú alapú bemutatót a Benfica o Glorioso szerkesztői segítségével.

Üdv kedves olvasók, FortyTwo néven fogok garázdálkodni a blogon és ezennel útnak indítom az öt részes cikksorozatomat, mely - ahogy a címe is sugallja - Pep nyári nagytakarításáról fog szólni. Az első részből megtudhatjátok kiket nem láthattok többé strandkorlátkékben illetve, hogy miképp lehet párhuzamot vonni Micah Richards és Kyle Walker pályafutása között.

Igazi nagytakarítást végez Pep Guardiola a második Manchester Citynél eltöltött átigazolási időszakában.

Nehezen lendül mozgásba a gépezet, de az ellenfelek nem könnyítették meg a csapat dolgát - nem is ez a dolguk, de ezek a buszbetolásoktól már fáj a hajam -.

Három meccs, hét pont. Nem lehetünk teljesen elégedetlenek, a srácok küzdeni tudása remek, most már megnéznék egy focimeccset is.

Csak sikerült kierőszakolni Bournemouth-ban a három pontot, a múlt szombati bajnokin.

Megvolt az első hazai bajnoki a 2017/2018-as szezonban.

Nem olyan lett, amilyennek képzeltük.

Hibák sorozata jellemezte a meccset, de inkább arra az emberfeletti akartra/küzdelemre/alázatra emlékezzünk, ami a második félidőt jellemezte.

Megvolt kedden a felkészülési meccs a katalán fiókcsapat otthonában. Hát, izé. Nem volt se nem túl izgalmas, se nem túl érdekes.

Valahol az edzői utasítások erdejében elveszett a foci, nehezen lehetett átlátni mit is akar pontosan Pep.

Megvolt, sokat nem tudunk hozzáfűzni, remélem azért haszna volt valami.

A Premier League 2016/2017-es idénye elstartolt a múlt hétvégén. A City-nek a második fordulóban lesz az első hazai meccse (21-én, hétfőn látogat az Everton az Eastlandsre), amelyet az Etihad stadion megújulva vár.

Méltó otthon.

Nem csak a luxus a fontos, de akármilyen furcsa, a luxus közelebb visz a céljainkhoz.

Nehéz volt, baromi nehéz. Az újonc foggal-körömmel nagy erőkkel pakolta fel a téglákat a tizenhatosa elé. Nagy mázli - balszerencse - kellett volna a hazai pontszerzéshez.

A gálához pedig jobb összpontosítás, több egyéni villanás kellett volna. Nehéz volt, de csak áttörték a falat. Nem volt egy jó meccs, de kezdetnek jó lett bőven ez is.

Nehéz dolga volt a hazaiknak, baromi nehéz. Hughton megnézte a City a félkészülési meccseit, a saját csapatát ismeri, így döntött: falhúzás és imádkozás.

Baromi érdekes meccsel zárta a felkészülésnek ezt a szakaszát (a nyilvános/hakni edzőmeccsekre gondolok).

Érdekes, mert a helyszín különleges volt. Izland, a reykjavíki Laugardalsvöllur stadion. Érdekes, mert régi kedves ismerősökkel kezdődött a West Ham kezdője. Érdekes, mert megint láthattuk a csapat taktikai átalakulását.

Véget ért az idei amerikai kiruccanás. Azt kell mondanom kellemes volt.

Bizakodunk? Simán! Tudjuk hol tartunk? Háááátt, izé, bizakodunk - az meg simán megy nekünk -.

Az első meccsen a MU ellen pontosan tudtuk miért nem ment még a szekér, most csak reménykedhetünk, hogy Poch egy nímand, Pep pedig egy zseni. A Spurs játékosai bénák, az égszínkékek istenek, nem pedig éppen ott tartanak a londoniak az alapozásnál, hogy annyira be volt savasodva az izomzatuk, hogy alig bírtak mozogni.

De bizakodunk, jó lenne, ha amit most láttunk visszaintegetne nekünk a Premier League-ben is.

Ha volt valaki az elmúlt években a keretben, akivel azonosulni tudtam, az te vagy. Mind olyanok akartunk lenni, mint te, Pablo.

Véredet adtad, küzdöttél - meg is kopaszodtál - értünk.

Most elmész, de - mivel egy véletlenül Buenos Aires-ben született trú mancunian arc vagy - nem messzire. Látni, nézni, követni tudjuk egymást. Fogjuk is!

Viszlát, hősöm!

Volt időszak amikor még kurva jó volt a Bëlga, rögtön ez a szám jutott az eszembe ma reggel negyed nyolc felé.

Sorry, korán kellett kelni ma, na. Korán, mert meg kellett nézni, hogyan szecskázza fel a City Európa legjobb csapatát.

Nem, nem kell elszállni, nem ér semmit ez a győzelem, megy tovább a felkészülés, de jólesett.

Pár éve azt írtam egy ausztriai edzőmeccs után: nem kell mindent látni. Kurvára igazam volt.

De megint én voltam a hülye - a csajom értetlenkedése mellett - hajnalban meccs után kell kutatnom.

Az előző összefoglaló poszt óta a legnagyobb hír, hogy Kyle Walker csatlakozott a kerethez. Kellett is, mivel jobb bekk nemigen volt a keretben.

A profi futball olyan, mint a háború. Aki túlságosan korrekt, az elveszett.

Rinus Michels

Több, mint egy hónapja vége a 2016/2017-es szezonnak, lassan ráfordulunk a következőre, de még visszakacsintunk az előzőre.

Új edző új világ, lehetett volna jobb is, de csak bronz lett a vége.

'Csak' bronz. A 2007-es önmagam a padlóhoz csapkodta volna magát egy éremmel zárt szezon után, most meg itt picsogunk. Változnak az idők.

Szóval, ilyen volt a Pep: Year One.

Tett róla a csapat az utolsó meccseken (az legutolsón meg pláne), hogy azért egy kis mosollyal a szájunk szélén zárjuk az idényt.

Rettenetesen rossz ellenfélt sikerült felkoncolni, de ettől még örülünk. Nagyon. Jöhet a nyár.

2008 szeptembere - 2017 májusa.

Nem kis idő, a fociban meg pláne nem az. Most eljött a búcsú ideje. Szép volt, érzelmekkel teli.

A pocsék formában lévő West Bromnál kevés ideálisabb ellenfél jöhetett volna a gálára az Etihadba (bár a végén azért csak mutattak valamit ők is).

Bye-bye!

Azon filózhattunk még, vajon az argentin mellett kinek lehet ez még az uccsó hazai bajnokija.

Sikerült végre elkapni a bajnokot!

Az utóbbi három bajnoki közül csak 2015 utolsó meccsén, idegenben sikerült egy izmos 0:0-át kisajtolni 2016 bajnoka ellen, utána kétszer tátott szájjal rohantunk bele Mr. Garrison fő művébe.

Most - nem kis szerencsével - sikerült legyőzni őket. Ideje volt.

Ma egy érdekes történet kerül terítékre, a főszereplője David James, akit 'helyzetbe' hozott Stuart Pearce és támadóként kellett megállnia a helyét. Most erre a furcsa szituációra emlékezünk vissza.

5:0. A Guardiola éra legnagyobb hazai győzelme, jobb most, mint soha alapon.

Nagyon el lett kalapálva a Crystal Palace, náluk szakad ki minden, ami sok meccsen át bennmaradt. Gyakorlatilag csak jó teljesítmény a csapatban, rég nem látott vendég egy ilyen siker az Eastlandsen.

Guardiola gyötrelmes utazása nem ért véget a Premier League bugyraiban, hiszen a múlt hétvégén a gyakorlatilag már kiesett Middlesbrough taposott rá egy embereset a tyúkszemére.

Két és fél meccs volt az alapcsapat lábában a meccs előtti héten, ez meglátszott a teljesítményeken és az összeállításon is.

Sírtok mert nem jutott a csapat a kupadöntőbe? Durciztok mert nem jutott idén trófea? Toporzékoltok mert 0:0 lett a derbi?

Na, akkor tuti nem voltatok még a csapat szurkoló 1998-ban, ezekben a szép tavaszi napokon. A mostani időszak a paradicsom az akkorihoz képest.

1998. május 3. a Manchester City történelmének messze legfosabb napja volt. Tényleg.

Nem az volt fájdalmas, hogy nem játszhat FA kupa döntőt a csapat, hanem ami ekkor történt.

Nem volt itt semmi meglepetés, tessék továbbhaladni.

Különösebb izgalmak nélküli - régi angol meccseket idéző - derbin vagyunk túl. 0:0? Volt akinek ez meglepetés volt? A City-nek ez volt a hetedik döntetlenje otthon (összesen nyolc van), a MU pedig a szezonbéli tizenharmadik ikszét szorgoskodta össze.

Nem ez volt életünk derbije.

Olyan volt tényleg ez az elődöntő, mint a szezon. Volt itt minden, taktikai húzás ami jónak tűnik, de lereagálja az ellenfél menedzsere, hüjebíró, kapufák, gól, sérülések és a keserű szájíz.

Minden, ami a 2016/2017-es szezont jellemezte, egy tömény 120 perces esszenciában.

Most már biztos: ez az első idény edzői pályafutása során, amikor Guardiola nem nyer semmilyen trófeát.

Az egy héttel ezelőtti sima győzelem után a csapat lerúgta a görcsösség béklyóját - a bl szereplés sem piszkít bele a hétköznapokba (sajnos) -, volt idő készülni az idény (papíron) utolsó komoly idegenbeli bajnokijára.

A csapat a második félidőben nagyon simán bedarálta a Southamptont.

Egy lépésre a dobogótól.

A legutóbbi bajnoki sima lett. Sikerült javítani a hazai mérlegen, egy nem túl acélos ellenfél lett elkapva, nem tökéletes, de jó játékkal. Már csak az a kérdés, hogy mire elég ez? Remélhetőleg ez lendület ad a végjátékra, jó esetben már csak hat hétig tart a szezon.

Kezdődhet a nagy hajrá?

Ami az Emiratesben elég a pontszerzésre, az a Stanford Bridge-en nem.

Asszem ennyi a tanulsága a szerdai meccsnek. A csapat jelentős hullámvölgyben, Pep karrierje negatív rekordjait döntögeti meg szép sorjában, de ettől eltekintve, köszönjük jól vagyunk.

Nagy csoda nem történt a Chelsea ellen, a szezon már úgy is olyan, amilyen. Ki kéne még facsarni a maximumot belőle.

Nagy sansz nyílt rá, de nem sikerült nyerni az Emiratesben.

Guardiola ötödjére ugrott neki Wenger torkának az öreg francia fészkében, ötödszörre sem sikerült nyernie. Távol nem állt tőle, de ami működött a mágnestáblán, azt a srácok nem tudták kivitelezni a pályán. Egy a biztos egyelőre: még bőven top 4-ben a csapat.

A 2:2 nem meglepetés, zsinórban ez volt a harmadik iksze a csapatnak (összességében a hetedik), alap esetben nem rossz az egy pont az Arsenal otthonában, de a szarban tapicskoló Wenger gárda most megfogható lett volna. Elszalasztott lehetőség.

Két hónap után összejött. Ha a legrosszabbkor kikapni, ez az volt. Az a röhej, hogy még csak nyerni sem kellett volna.

Nem jött össze. 6:6-ra sikerült hozni a párharcot, ez a maximum amit ki lehetett préselni a francia bajnokság listavezetőjével szemben.

Aztán jött a 'megszokott' hazai 1:1 a Liverpool ellen. Jön két nehéz meccs, gyűlnek a sérültek. Nem minden tűnik faszának.

Az előző poszt úgy zárult: megméretett a csapat. Könnyűnek találtatott.

Az egyik legjobb formában lévő Premier League csapat látogatott el a(z) - egyik - legrosszabb formában lévőhöz, így nem is lehetett kétséges, hogy mi lesz a meccs végkimenetele.

A Citynek amúgy is parádés az idegenbeli mérlege - mondhatni otthonosabb a srácoknak távol az Eastlandstől - ez tovább javult.... Hogy szerdán aztán a Stoke City ellen romoljon a hazai...

A hétvégén viszont hál' istennek megint idegenbe kellett utazni, így garantált volt a siker az FA kupában.

Lett még egy meccs a kupában, több mint két év után újra FA kupa meccset játszott a csapat az Etihadban. Ha már így alakult, akkor egy szép győzelem a kerekedett a végére.

Nagy meglepetések nem értek minket, de azért mindig látunk valami figyelemre méltót, ha pályára lépnek a srácok.

Instant Bajnokok Ligája klasszikus született kedd este az Etihadban.

Az utóbbi idők egyik legőrültebb meccsét sikerült behúzni, ez is beleég az agyunkba.

Volt itt minden. De tényleg minden, a futball savát-borsát sikerült belepréselni ebbe a meccsbe, aki látta jó darabig emlegetni fogja, aki nem City szurkoló csak az bosszanthatja: miért nem a saját csapata nyert egy ilyen összecsapáson?!

Ahogy Gary Lineker fogalmazott: csak az hiányzott, hogy Claudio Bravo megegyen egy pitét a kispadon.

Nagyon hiányzott még egy meccs a kupában...

A hazaiaknak ez volt a szezon eddigi meccse, a City játékosainak meg egy púp a hátra.

A Huddersfiled Town átlag fölött, a ManCity jóval alatta teljesített. Tipikus FA kupa meccs. Jöhet az újrajátszás. Fasza.

A Bajnokok Ligájában volt nem egy olyan kretén, aki már a sorsolásnál pezsgőt akart bontani: juhú, a Monaco lett az ellenfél. Hát apám, nem. Nincs juhú. A BL-ben itt már nincs könnyű ellenfél. Nem véletlenül lettek csoportelsők.

Végignézzük Albert herceg csapatának XXI. századi történetét, amely hullám hegyekben és völgyekben, elnök és edzőváltásban, na meg orosz pénzben bővelkedik.

Harmadik bajnokiját húzta be zsinórban a csapat, ezzel sikerült fellépni a dobogó második fokára. A Chelsea nyolc pont előnyben, de a ManUtd csak négy ponttal mögöttünk a hatodikon.

Egy kicsit szusszanhat a csapat, egy darabig most elfordulunk a Premier Leaguetől és más kalandok - kupakalandok - után nézünk.

Nem lett 1:1 végül megint egy hazai meccs, hála Gabriel Jesus elképesztő akaraterejének / tehetségének / gólérzékenységének.

Egy ponttal (25 a 24 ellenében) végre többje a van a csapatnak az Etihadban, mint idegenben (bár idegenben nyolc győzelem van a hazai héttel szemben), kezd egy kicsit helyre billenni a mérleg.

Nem volt tökéletes a meccs, mint az előző, de sikerült behúzni, egy a végén megnyert bajnoki is lendületet adhat a csapatnak. Adjon.

Most akkor van Pep Magic?! Az Everton elleni gyászmenet után úgy tűnt, nincs. Erre mi van most?! Bilicék kapnak megint egy olyan szintű oktatást otthon, mint a pinty.

Szuper meccs volt, ahol a támadószekció nyújtott egészen lenyűgöző teljesítményt, de a többiekre sem lehetett panasz - végre! -.

Ezt az első félidőt ki lehet tenni az ablakba!

Furcsa az elkényeztetett belünknek, ha nem látunk egy meccset, már szarul érezzük magunkat. El vagyunk kapatva rendesen, tizenöt éve volt, hogy kevesebb meccset láttunk egy hónapban, mint most - jó esetben - tíz nap nap alatt.

Jó lett volna látni, újabb sima meccs, Kompany visszatért, Jesus a kezdőben. Azért hosszabb videók és beszámolók alapján összeszedjük mi történt az FA kupa aktuális fordulójában.

Sikerült megint nem megnyerni egy rangadót. Eddig 'hatpontos' meccset - azaz a PL top 10-be tartozó csapat és BL csoportkör közvetlen riválisa ellen - eddig csak a Barcelona, a ManUtd, a Stoke és az Arsenal ellen sikerült nyerni, mondjuk a MU és a Barca nyert is meccset ellenünk. Az Everton, a Chelsea, a Suprs, a Liverpool (még a tavalyi bajnok is...) törölte belénk a lábát, ezek mellett pontot kapott a S'oton és még egy-egyet a Tottenham és az Everton (így őket nem sikerült egyszer sem elkapni a szezonban...).

Újabb bosszúság, újabb elhagyott pontok.

Pepnek eltűnt a monyója. Benyelte élete legnagyobb bajnoki vereségét.

Ez egy akkora verés volt, hogy a fal - szombaton a Spurs - adja a másikat.

A szezon egyik legnagyobb pofonja. Érthetetlen alázás, újra pokol lett a Goodison.

A címben feltett kérdésre a válaszunk most az lehet, hogy: igen. Minden jel arra mutat, hogy Pep csak akar valamit nyerni a szezonban - olyan idény még nem volt, mióta edzősködik, hogy ne tehetett volna be valamit a vitrinbe -.

A West Ham nem fejtett ki ellenállást, így a vártnál könnyebb meccsen sikerült a legjobb harminckettő közé kerülni a kupában.

Lezárult az ó, elindult az új év. Felemás volt, mindeddig a szezon, igen-igen, egy kisebb mérleget is lehet meg lehet már vonni, hiszen az túlléptünk a fél távon a bajnokságban - hogy érdemes is? az már más tészta .-.

Szóval 2016-ot vereséggel, míg 2017-et győzelemmel nyitottuk. Nem annyira fényes a menet eddig, amint láthattuk, de bőgni sincs ok.