Manchester City Blog - Pride in Battle

Úgy érezzük magunkat, mint Phil Connors Punxsutawney-ban. A közelmúlt meccsein ugyanaz a forgatókönyv, ugyanazok a hibák, ugyanaz a katarzis a végén.

Nem volt egy szép meccs, cserébe izgalmas lett. Megint.

Megspórolnánk magunknak ezeket az élményeket végre.

Nincsen ingyen mostanában semmi sem a csapatnak. Kőkeményen meg kellett dolgoznia mostanában minden győzelemért. De megvannak a győzelmek.

A rágós cafatokat eddig sikeresen klopfolták addig a srácok, amíg meg nem puhultak, a végén - mint valami egzotikus fűszer - meg jöhet Sterling.

Nincs ingyen vacsora, meg is dolgozik érte a csapat rendesen.

Az előző öt meccsre írtam, hogy nem igazán ment a csapatnak, mégis nyert mind az öt alkalommal.

A legutóbbi bajnoki az esszenciája volt ennek. A csapat ment előre, de nemigen ment, aztán a végén a szerencse hozta meg a három pontot. A szerencse, amiért kőkeményen megdolgozott a csapat.

A Huddersfield meg nem tudott mit tenni, görcsösen ragaszkodtak a játékosaik ahhoz, hogy ne kapjanak ki, ezáltal egy olyan véres küzdelem árán lett meg a három pont, hogy még én is az urológián indítottam a hétfő reggelt.

Ma délután a Premier Legaue egyik újoncához, a Huddersfield Townhoz látogat el a csapat.

A Hudd jól startolt, de mára szépen beleszürkültek a mezőnybe, nem úgy tűnik, hogy ők fognak majd megálljt parancsolni a robogó Guardiola gárdának.

Sajnos az év végi hajtás miatt feltorlódtak a beszámolók, rég volt ilyen, most az utolsó októberi és az összes eddigi novemberi meccset átfutjuk.

Ez szám szerint öt meccs, és szám szerint öt győzelem. Nagyon imponáló sorozat. Több, mint imponáló.

A bajnokságban nyolc, a bajnokok ligájában hat pont az előny. Tetemes. Több, mint tetemes.

Ezek a három pontok is a zsákban, a pontokon túl azért és értékesek, mert egyiken sem játszott igazán jól a csapat, mégis (viszonylag simán) meglett a tizenöt pont. Őrület.

A legutóbbi három meccsét az Ethiadban. Mindhárom meccs más miatt volt érdekes, de mindhárom meccset így vagy úgy, sikerült behúzni.

Előny a bajnokságban, a bajnokok ligájában, továbbjutás a ligakupában. Baromi jó idők járnak az Eastlandsen.

Nem, nem. Nem lehet megállni. A rendszer mozgásba lendült és mindenkit maga alá gyűr, aki szembejön.

Azért intő jelként becsúszott néhány kisebb hiba a Stoke ellen, de ezt úgy érzem a mutatott játékkal és a lőtt hét góllal sikerült kompenzálni. Szép leckét kaptak. Ők is.

Hatalmas meccset hozott a válogatott meccsek miatti szünet előtti utolsó bajnokin a csapat.

Nem túlzás, hatalmas siker ez az egy gólos győzelem a bajnok otthonában.

Conte hibázott nem is keveset, Guardiola meg az egyik legszebb győzelmét aratta mióta leült a City kispadjára. Conte biztosra akart menni, de ez (is) lett a veszte.

Egy kis továbbképzést kaptunk a modern fociból, nem csak mi, hanem a Chelsea is.

Szombaton Guardiola kedvenc lemeze pörgött megint, a Five.

A Palace-nak hat forduló alatt nem sikerült nemhogy pontot szerezni, de még gólt sem lőttek. Nem Manchesterben kezdték meg a feltámadást.

Beindult a henger. Egy hét, 15:0 ide, három győzelem. Nem kell ezen mit magyarázni.

Igen-igen, lesznek döccenők, de ki a francot érdekel?! Ki akarom élvezni ezt az időszakot.

A Watford is kivasalva.

Megvolt az első rangadó a szezonban. A legsimább meccs lett idén. A brutális Mané belépő után tíz emberre fogyatkozó vendégek nem nőttek fel a feladathoz.

A City játékosok viszont nem fékeztek, azt hiszem senki sem várt ilyen sima győzelmet.

Nehezen lendül mozgásba a gépezet, de az ellenfelek nem könnyítették meg a csapat dolgát - nem is ez a dolguk, de ezek a buszbetolásoktól már fáj a hajam -.

Három meccs, hét pont. Nem lehetünk teljesen elégedetlenek, a srácok küzdeni tudása remek, most már megnéznék egy focimeccset is.

Csak sikerült kierőszakolni Bournemouth-ban a három pontot, a múlt szombati bajnokin.