A legutóbbi három meccsét az Ethiadban. Mindhárom meccs más miatt volt érdekes, de mindhárom meccset így vagy úgy, sikerült behúzni.
Előny a bajnokságban, a bajnokok ligájában, továbbjutás a ligakupában. Baromi jó idők járnak az Eastlandsen.
Játékosként, de edzőként sem találkoztam olyan csapattal, mint a Nápoly. Soha.
Ez mondta Guardiola a bl meccs után. Az udvariaskodáson túl jelezte: brutálisan kemény meccset nyert meg a csapata.
Nem csak kemény volt, hanem taktikailag egy csemege. A remekbe szabott magyar sport tv-n meg csak sopánkodtak, hogy ennél többet vártak (mi is bazdbmeg, tőletek), meg nem fejlődött a City hangyafasznyit sem. Szerencsére sokaknak, így heinrichnek is erről más a véleménye.
A zombik után vissza a meccshez.
Az angol és az olasz listavezető találkozója a bl-ben. Remek focit játszanak az égszínkék gárdák, Maurizio Sarri-t Pep nagyra tartja, nem csoda, mind a ketten a labdabirtoklás hívei, a gyors labdajáratás mellett, sok passzos nagy sebességen játszott focival őrölik fel csapataikkal az ellenfeleket.
A már nekünk is megszokott háromszögekben segítik egymást a játékosok, nagy pontosságú passzokkal, gyors átrendeződésekkel támadásból védekezésre és vissza. Ebben nagyon hasonlít Guardiola és Sarri taktikája.
A fő különbség, míg az olasz a labdára koncentrál, addig Pep a labdától függetlenül, nagy területet lefedve állnak fel a játékosok, így kontrollálják az egész pályát.
A különbségek az első félidő elején domborodtak ki.
Tizenhárom perc. Ennyi telt a kezdősípszó után és máris eldöntötte a meccset a csapat.
Ederson, Stones, De Bruyne, Sterling és Jesus. Ők tudtak végig olyan teljesítményt nyújtani, hogy meglegyen a győzelem.
Stones különösen elemében volt. Már ahogy a 8. percben hátraért, elegánsan szerelt, lehetett látni, hogy különlegesen nagy formában van ezen az estén. Magabiztos, pontos, remek labdakihozatalokat produkált.
Az első félidőben 53 passza volt, mind célba ért (ebből egy kulcspassz volt). Csodálatos teljesítmény.
A második félidőben meg az volt a nagy pillanata Johnnak, amikor bevetődve hatástalanította Hamsík lövését (nem, nem volt kéz).
Tizenhárom perc. Előbb Sterling rakta be ballal. Előtte Walkernek nem sikerült jól eltalálnia (mennyire bosszantotta már, hogy nem ő lőtt gólt), szerencsére a labda visszapattant Raheem elé, aki nem hibázott.
Nagyon egyedül voltak. Fernandinho szépen küldte ki a szélre a labdát Sanénak, aki indította Silvát, Jesusra indokolatlanul sokan figyeltek, középen egyedül maradt Walker és Sterling. Ekkora hiba nem maradhat megtorlatlanul.
A második gól is pazar volt. De Bruyne összeszedte az Albiol által rossz helyre fejelt labdát, majd hihetetlenül pontosan tálalta Jesus elé. Hibátlan foci.
Egy kis figyelem, pontosság és még simább az egész. Ha De Bruyne kapufája a 25. percben vagy Jesus közelije, amit Koulibaly takarított el a gólvonalról (a második félidőben is volt egy snasz, ha Jesus jobban figyel és nincs lesen, simán ott a harmadik) bemegy, ki tudja mennyi a vége.
Michael Cox-nak a Zonal Marking atyaúristenének is az volt a véleménye, hogy ilyen fél órát még nem látott angol csapattól. Sohasem. De tegyük hozzá: Cox csapata kalapálta már el otthon öt góllal a Csákvárt? Naugye.
Harminc percig olyan érzésünk volt, mintha a nem ért volna véget a Palace elleni meccs, aztán —az addigi tempóhoz képest mindenképp — behúzták a féket.
De mi a fene miatt esett vissza a játék?
1. A Napoli.
A Nápoly tényleg messze a legjobban felkészített csapat volt az idényben, amelybe belefutott a City. Ez tény. A fociban (bármilyen hihetetlen) hatnak egymásra a csapatok, — hatás-ellenhatás, hetedikes fizika, emlékszünk? —. Nem úgy van ahogy Móriczka az átlag magyar kommentátor elképzeli, hogy miért nem akartak így focizni az egész meccsen. Azért bazdmeg, mert ott a másik csapat, sokszor nem hagyja, hogy azt játszd, amit akarsz. Az Etihadban meg aztán pláne nem játszhatod azt, amit akarsz, de a Napoli felvette a kesztyűt.
Tény, 2:0-ás előnyben a City nem fejtett ki már akkora hatást a Napolira, de az ellenfél sem gyenge. Piszok nehéz volt ellenük játszani.
2. Az akadozó szélsőjáték
A szélső védők most nem tudták eléggé támogatni a játékot. Mi a fene? A két védőnek a szélen védekeznie kellett? Igen. Delph eleve nem lépett fel annyit az első félidőben sem, mint Walker, de a második játékrészben mindkettőjüknek többet kellett belépni Fernandinho mellé.
A támadásokhoz nem tudták hozzátenni azt, amit megszoktunk tőlük.
3. A ki nem kényszerített hibák.
Két összehozott büntető. Nagyon nagy hülyeség volt, elkerülhető mozdulatok voltak. Mind a kettő.
Szerencsére ott volt a kapuban Ederson, aki (a jó ütemű kilépései mellett) lábbal hárította Mertens tizenegyesét — utána hogy repült be Ferna a kipattanóra, juhú —, a másodiknál sajna nem ért oda.
Messi, Raffael, Ibrahimovic, Neymar, Falcao és Mertens. Ők hatan lőttek legutóbb tizenegyest a City ellen. Nem értékesítették a büntetőt. Egyikük sem. Diawara viszont igen, így még értékesebb első felnőtt gólja.
4. A bal szél gyengébb napja.
Sané és Sterling is sokkal inkább a vonalhoz szorult, ez nem is lenne baj, Raheem meg is oldotta a feladatot, de a mellett, hogy Delph kevesebbet támogatta Leroyt (és a szintén a balra tolódó Silvát), se Sané, se Merlin nem fogott ki nagy napot. Az első gól előtt még kulcsszerepük volt, aztán egyre inkább elszürkültek. Ilyennek is kell lennie.
Nagyon érdekes meccs volt ez. Nem az a klasszikus jó meccs, de ilyen szintű taktikai egymásnak feszülést nemigen látni. A csapat megtette amit kellett. Dries Mertens, Insignie és Hamsík szépen ki lettek vonva a játékból.
Ezzel a győzelemmel egy lépésre a továbbjutás. A Napolinak három, a City-nek kilenc pontja van. A két csapat között hattal a Doneck.
Ha lehet, a jövő heti nápolyi meccs még izgalmasabb lesz. A Napolinak kellenek a pontok, különben mehetnek megnyerni az Európa Ligát.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:
Sarri után egy másik 'csodált' menedzser Sean Dyche és csapata érkezett az Eastlandsre.
A Burnley igazán nagy név nélkül fut jó szezont. A bajnokságban ez előtt a meccs előtt augusztusban kaptak ki utoljára, ikszeltek a Spurs és a Liverpool otthonában, nyertek a Goodisonban na meg még a nyitófordulóban (idegenben) verték a Chelsea-t. A csapatkapitányuk, a kapus, Heaton sérült, így Pope védett, a meccs közben remek hozzá kapcsolódó tweetet rakott ki a Burnley adminja:
Edersonnak komolyabb dolga nem volt, amikor Arfielddel ütközött a kirepülése után az első félidőben, az is csak elsőre tűnt veszélyes szitunak.
Bernardo Silva kezdett Sterling helyett, jó volt, összehozott egy büntetőt (a 22. percben meg volt egy nagy helyzete), de nem igazolta azt, hogy feltétlen neki kellene kezdenie Raheem helyén.
A megítélt tizenegyest Sergio bevágta. A rekord beállítva.
A csapat szépen tette a dolgát ezek után, ritkán pörgetve meg a játékot. A labda nem volt a vendégeknél (77,5%-22,5% körüli a labdabirtoklás), sok vizet nem zavartak. A passz számok nagyon durvák 723 és 150 jó passz (90%-66% pontosság mellett), a legkeményebb, hogy a legtöbb jó passzt adó Burnley játékos (Cork) öttel kevesebb passzal zárt (21), mint Ederson (26)...
A fölény nem is a fölény miatt érett újabb góllá, hanem egy rögzített szituáció hozta meg a 2:0-át. A 73. percben Otamendi fejelte be Sané szögletét.
Két perc múlva Sané fejezett be egy akciót (Kevin milyen labdát rajzolt a lábára, te jó ég!!), ezzel lett meg a 3:0.
Újabb kötelező győzelem.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:
Most kedden a hátamközepéresem kupában lépett pályára a csapat a Wolverhampton Wanderers ellen.
A meccs legizgalmasabb jelenetei a kezdés előtt zajlottak, mókusok szállták meg a gyepet, a kitessékelésük kalandos volt a pályamunkásoknak.
A legtöbb helyzet természetesen Agüero előtt adódott (aki a kapitányi szalagot is megkapta), de nem jött össze a rekorddöntés (még a kapustól ajándékba kapott labdával sem tudott mit kezdeni..).
Bravoról szólt ez a meccs. Megérdemelte. Az első igazán jó meccse a City-ben ez volt. Már az első félidőben Ryan Bennett fejesénél jelezte, hogy most nem lesz baj. Megvan az önbizalom.
A félidő végén Mangala szerencsétlenkedése után Enobakhare lövését, majd a második félidőben Costa próbálkozását hatástalanította.
A 90. percben is Bright Enobakhare zárhatta volna le a párharcot a rendes játékidőben, de ott volt Claudio.
Ott volt a büntetőknél is a végén. A Konföderációs kupát idéző teljesítmény volt.
Hát mi volt ez gyerekek?
Rég láttunk ilyen gyengécske meccset a csapattól, ez tény. Több ok is van persze, hogy mi történt. Ez a baromira lenézett ligakupa. Pep — az elejtett félmondatokból lehet erre következtetni — nem a megszokott kifinomultsággal készítette fel a srácokat a meccsre.
A kezdőcsapat magában hordozta, hogy most nem lesz zökkenőmentes a játék. A védelemben Adarabioyo (végre Manciunian arc a kezdőben!) és Zincsenko elég idegenül mozgott, Danilo és Mangala meg vészes meccshiánnyal küzd, ez látszott is.
Nem tudta támogatni a hátország úgy a támadókat, mint szokta.
Gündogan és Bernardo is inkább akart, mint mint tudott hozzátenni az egészhez, az elől lévők meg annyi helyzet puskáztak el, amennyiből máskor lőnek ötöt.
A labda. Igen, a kurva labda. Pep nyilatkozta, hogy játékosai szerint egy rakás szar a Mitre. Vizesen nem megfelelően pattan, köze nincs a nike vagy az adidas bogyók színvonalához. Érdekes.
Aztán ott volt a Wolves. A vendégek tették amit tudtak, a Championship listavezetője emelt fővel esett ki (főleg, hogy a második körben idegenben verték 2:0-ra a Southamptont).
Az ő csere (harmadik számú?) kapusuk is fogott mindent, ami fogható, a támadóink meg nem lőttek olyat, ami nem fogható.
Erre a meccsre is csak Bravo miatt fogunk emlékezni. A következő kanyarban a Leicester lesz ellenfél, idegenben a december 19-én. Azt is csak azért várom, mert remélem Kompany fogja kivezetni a csapatot.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:
