Manchester City Blog - Pride in Battle

Az Everton elleni ligakupa elődöntőben újra előkerült a banán.

Sokan kérdezték már tőlem, hogy a City szurkolók miért hadonásznak felfújható banánokkal a lelátón. Nos, a blog adta lehetőséget kihasználva, most akkor egy szélesebb közönségnek is ismertetem ennek a történetét. Külön érdekességet ad a sztorinak, hogy némi magyar vonatkozás is szerepel az egészben.

Megyünk a Wembley-be!

Fasza lesz, két évvel a Sunderland elleni győzelem után nekiugrani a mikiegér kupa fináléjának. Bazz, ez öt éven belül a negyedik olyan kupa, vagy ligakupa döntő a Wembley-ben, amiben érdekelt a csapat.

Viszonylag sima lett a vége (igen, lehet bírózni, de annyira ne, mi sem tettük az első meccs után), de sajnos egy komolyabb áldozata került ez a döntő.

2008 szeptembere óta nem egyszer jelentették ki többen, hogy a Manchester City egy történelem nélküli klub, amely csak játékszer egy dúsgazdag arab kezében. Ezt nemcsak különböző blogokon, fórumokon álnév alatt írogató - divatos kifejezéssel élve - trollok gondolták, gondolják így, hanem korábban a különböző médiumokban is bele lehetett futni ezekbe a baromságokba. Minden klubnak megvan a maga történelme, legyen az sikeres, vagy kevésbé sikeres. A City esetében is igaz ez, sőt hatványozottan is, hiszen ebből a szempontból egy hullámvasúthoz hasonlítható a klub, nem hiába van az a kifejezés, hogy typical City. Hajtás után visszamegyünk cirka 150 évet a történelemben, hogy pontos képet kaphassunk kedvenc csapatunk születéséről, hiszen valahogy el kellett kezdődnie ennek a klubnak is a történelme...

A huszadik századot elhagyva, lépjünk át az új évezred első évtizedébe.

Ez meztörténeti sorozatunk harmadik része (az előzmények az első: itt, a második pedig: itt lelhető fel), végigkisérjük a mezváltást (és visszaváltást), új stadiont avatunk, elnököt köszöntünk, búcsúztatunk, köszöntünk. Megnézzük milyen gúnyákban válik stabil Premier League résztvevővé a csapat. Azaz épp milyen mezekre ömlött rá az olajpénz.

Ismét sikerült nem túl kellemes szájízzel felállni a stream elől, ki is fakadtunk a meccs után, de ahogy az egész szezonban, most sem sikerült elbaltázni semmit ezzel a 2:2-vel.

Wtf? Ezek akarnak bajnokok lenni?! A jelek nagyon is arra utalnak, hogy: nem. De bármilyen hihetetlen, minden esélyük meg van még mindig rá.

Tökéletesen összefoglalta Hart ezt a meccset ezzel a mondattal. Eleve félve vártuk a mérkőzést, hiszen egyrészt idegenben csak szökőévente nyerünk, másrészt pedig ahhoz a WHU-hoz mentünk, aki már több nagycsapatot megviccelt, köztük minket is otthon az Etihadban ugye még az ősszel. Néhány mondat távirati stílusban az újabb facepalm performanszról.

Az Etihad és az Etihad Campus. A City stadionja és vozáskörzete olyan, mint maga a csapat, sokkal komplexebb mint amilyennek elsőre tűník. Tegyünk egy sétát Manchester városának stadionjában és környékén!

Folytatjuk a sorozatunkat, amely a Manchester City mezeit veszi végig (az első poszt erre található). Az 1980-as évek végén vesszük fel a fonalat. A XX. század vége zaklatottan telik az Eastlandsen (két osztály le, majd föl, címercsere), de mezfronton is változik bőven a helyzet, két új gyártó is feltűnik és két új szponzorral is megismerkedhettünk.

Ma a kilencvenes évek közepének Cityjének emblematikus figurájára fokuszálunk. Georgiou, Giorgi, vagy Gio, de ahogy Angliában írták: Georgi Kinkladze lesz a célkeresztben.

Sikerült megint egy élvezetes meccset játszani, sikerült újra nagy arányban nyerni. Jó volt végre megint ilyen focit látni.

Hennessey, mint a jó konyak be lett csillagozva, néggyel a palackban mehettek vissza Londonba.

Az Everton elleni szerdai meccsen nem sok öröme lehetett az egyszeri City szurkernek, egy valami biztosan: nem kapott gólt a csapat. Nem kapott gólt Joe Hart. Ebben nem sok meglepetés van (hál' istennek), de igazán méltó teljesítmény volt attól a játékostól aki a leghosszabb ideje a keret tagja. Most újabb mérföldköhőz érkezett: ez volt a 250. bajnokija. Jó érzés tudni, hogy lehet még benne még egyszer ennyi. Congrats, Joe!

Az idény felén túllépve itt az ideje egy új posztnak is. Gyorsan átlapozzuk hónapról-hónapra a szezon eddig lefutott részét, megnézzük hol tart most a csapat, mit értek el, mire mehetnek a továbbiakban. Ráfókuszálunk egy-két játékosra (közte persze az új fiúkra). Életjelek tőlünk.

A blog első lakhelyéről költöznünk kellett, nem volt véletlen, azóta nem találjuk a helyünk, de talán nem mindig lesz így.