Hatalmas meccset hozott a válogatott meccsek miatti szünet előtti utolsó bajnokin a csapat.
Nem túlzás, hatalmas siker ez az egy gólos győzelem a bajnok otthonában.
Conte hibázott nem is keveset, Guardiola meg az egyik legszebb győzelmét aratta mióta leült a City kispadjára. Conte biztosra akart menni, de ez (is) lett a veszte.
Egy kis továbbképzést kaptunk a modern fociból, nem csak mi, hanem a Chelsea is.
Az elején még mozdult a Chelsea, mutatott életjeleket, de egyre inkább szorult a hurok, már Mortata kiválása előtt is dominált a City, de utána elveszett minden a hazaiak számára.
A három középső védőjük teljesen hátrakényszerült, sőt közvetlenül előttük még ott volt Fabregas is. A középpályán Kante és Bakayoko néha szinte már zavarta egymást, N'Golo az első félidőben a jobb szél felé szorult, ez nem az ő világa.
A City játéka simán kioltotta a franciát, nem is adott valami sok jó passzt (és a kevés jó passzának nagy részét is a saját térfelén osztotta ki, de az egész Chelsea-nek nem ment igazán a passzolás, 79%-os pontosság mellett 311 pontos átadásuk volt, a City-nél ez az arány 578 jó passz 89% mellett).
De a legnagyobb bajuk elől volt. Morata kiállására nem volt B tervük. Érthetetlen módon nem Batshuayi állt be, hanem Willian, aki nem tudott sok mindent csinálni. Az egész taktikájuk arra épült, hogy majd jönnek a magas labdák a 190 centis spanyol fejére, de jött a 175 centis brazil. A gépezet meg nem állt át erre.
Nem is értem Contét, hogy miért nem hozta le. A cserét is le kell cserélni, ha nem jó. Willian pedig nem volt jó. Antonio új hajhagymáira mondom, nem értem miért maradhatott a pályán.
A City alapfelállása a mágnestáblán 4-1-4-1 volt, de a pályán nemigen rajzolódott ki ez (lásd lentebb a taktikai hadrendeket).
A játékunk nagyon dinamikus, sokmozgásos és gyors volt. Szépen préselték össze a hazaikat, a labdajáratások életveszélyesek voltak (az volt a csoda, hogy csak egy gól született), nem kételkedtem a győzelemben, az egyik legsimább egy gólos győzelem volt ez. Ever.
Stones és Otamendi volt a két védő, nem volt valami sok dolguk. Magasra feltolva játszották, megették Hazardot, aki vergődött a teljesen súlytalan Willian mögött. Próbált mindenhol feltűnni a pályán, de ez felőrölte az erejét. Az utolsó húsz percre a helyére érkező Pedronak meg arra sem volt ideje, hogy felfogja, mi is történik körülötte éppen.
A magasra tolt védelem egészen pompásan alkalmazta a lesre állítást (8-0 a lesek aránya), a hazai akciók jelentős hányada hamvába holt, mielőtt elkezdődhetett volna.
A Chelsenek a szélsőjátéka is a nulla felé tendált, Zappacosta és Moses padon tartása nem bizonyult jó húzásnak. Azpilicueta még, hagyján, de Alonso... Csak úgy elvoltak, a spanyolnak 24 passzra futotta az erejéből, a kollégája a City-ben Delph volt, ő 70(!) pontos átadást szállított balról.
Apropó Fabian. A bl meccs után nem volt meglepő, hogy ő kezdett megint szárnyvédőként a bal szélen, nem pedig Danilo.
Sokan már egy új Lahm szintű szélső védőt vizionáltak, úgy hiszem ez még korai, de le a kalappal előtte! Érett, pontos, jó játékot hozott.
Hogy azért legyen egy kis szar a palacsintában: az angol válogatott edzőtáborában megsérült... Talán a Stoke ellen már rendben lesz.
Nem csak Delph, hanem Walker is kitett magáért, ellenben a vendéglátók szélsői a vonalhoz ragadva, kvázi nem csináltak semmit, miközben a középső védőik emberi falként védték a tizenhatosukat, nem csoda, hogy Fernandinho sokszor egyedül maradt a középpályán. Ez pedig azt eredményezte, hogy a passzkapcsolatok szép háromszögeket rajzoltak ki. Minden játékosunk minimum kettő, de sokszor három társának is passzolhatta a labdát, amit gyorsan, biztonságosan meg is lehetett tenni a meccs nagy részén.
Talán a legtökéletesebben ez a gól előtt rajzolódott ki:
Szóval, Ferna volt a plusz ember a középpályán, megint remekül kontrolltála a területét, plusz ahogy De Bruyne szögletére érkezett a második félidő elején, na az nem volt semmi.
A City taktikája teljesen letaglózta Contét. A feltolt támadók, a területeket lezáró szárnyvédők, a magasra felküldött középső védők mind-mind megoldhatatlan problémát jelentettek a hazaiaknak.
A második félidőben még egy lapáttal rátett a csapat, sokkal pörgősebb lett az addig sem lusta játék. A sebességfölény nem csak azért szembetűnő, mert Sané a leggyorsabb sprintet (35,48 km/h) produkálta mióta mérik a pl-ben a játékosok sebességét, meg Walker akkor hagyta ott Alsonsót, amikor csak akarta, hanem az egész egész csapat nyomult ezerrel, folyamatosan járt a labda.
A gól előtt is volt nem egy olyan helyzet, ha egy picit pontosabb az utolsó passz, kicsit nagyobb az összpontosítás, akkor nem kell a 67. percig várni a gólra. De kellet. Viszont megérte.
De Bruyne félelmetesen jó volt (most egy kicsit Silva volt halványabb, de a játék sokszor nem Merlin oldalán zajlott), jobbra húzódva ő is leginkább Alonsoval futott össze, a spanyol meg ahogy említettük: nem volt most akadály.
Kevin ellenállhatatlanul játszott, szervezte a csapat támadásait és egy héten belül a második nagy gólját akasztotta.
Kulcs szerepe volt Jesusnak is a meccsen, aki most nem a dolog látványos oldalát fogta meg. Sokat gürizett, ahol kellett ott bukkant fel. Utat nyitott a két szélsőnek (Sané és Sterling), meg a jobb oldalról előretörő De Bruynének.
Az sem volt semmi jelenet, amikor az első félidőben Courtois-t letámadta, a belga kapus meg rárúgta a labdát. Kár, hogy abból nem lett semmi.
Rüdiger szépen fejelte ki a lövését (vagy Gabi szépen lőtte fejbe Rüdigert?), a német ezzel valamit törlesztett az amúgy pocsék teljesítményén. A labda kihozatalnak nem nevezhető izéi fájdalmasok voltak. A Chelsea-ből egyedül Andreas Christensen az, akire azt mondom jó volt, ha ő is lemegy Cahill, vagy Rüdiger szintjére, tuti benyelnek még 1-2 gólt.
Akit még külön ki kell emelni, az Ederson. A Lahm-Delph párhuzamon még mosolygunk, a Neuer-Ederson összehasonlításban is van, ami sántít, de a brazil hasonló erényeket csillogtatott, mint német kollégája.
A kevés védésre volt szükség tőle, de azokat megoldotta, sőt, ezek mellett többször jó ütemben lépett ki a kapujából, kisegítve a felhúzódó védőket. Új klasszis sweeper keeper születik?
Ábrán, hogy hol ért labdába:
A City előtt le a kalappal, hatalmas oktatás folyt. Már több, mint egy éve (a MU ellen) volt utoljára, hogy idegenbeli rangadón dominált volna a csapat.
Nehéz azt mondani egy ilyen meccs után bárkire is, hogy nem volt jó, de nem is volt ilyen: mindenki odatette magát. Gratula!
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:
