Az NST - azaz a régi Nou San Trafford, majd NépSTadion - blog egyik oszlopát, Pötét több dologért is lehet irigyelni, ezek közül kettő ami húsba vágó egy Manchester City szurkoló számára, az egyik, hogy legalább két tucatnyi meccset izgulhatott végig a (mára már persze Etihad) City of Manchester stadionban (bazz, amikor én utoljára Manchesterben jártam még a Maine Road búcsúztatása volt terítéken...), és azért, mert személyesen is találkozhatott a City egy legendájával. Majdnem pontosan hét éve látott napvilágot ez a poszt a "régi NST"-n, most leporoljuk, és átadom Pötének a szót:
Manchester thanks you, sheikh Mansour!
Ha a Cityvel foglalkozó posztot vagy cikket olvasunk, mindig akad egy-egy hozzászóló aki azon véleményének "ad hangot", hogy a Manchester City az arab hatalomátvétel óta már nem az a klub, amelyik korábban volt. Állítása szerint az arab rezsim egyáltalán nem ragaszkodik a City hagyományaihoz, korábbi alapelveihez vagy indentitásához, és csak játszótérnek használja a lassan 133 éves klubot. Vajon tényleg igaz lenne ez? Manszúr tényleg csak egy unatkozó csilliárdos olajsejk, akit teljesen hidegen hagy a Manchester City történelme és annak drukkerei? Tényleg csak az ész nélküli pénzszóráshoz ért? Ha megunja a manchesteri játékszert, tényleg keres magának egy másikat, ahogy De Laurentiis is megjósolta 2011-ben?
Az a bizonyos aranykorszak
Egy kicsit visszapörgetjük az idő rohanó kerekét és néhány mondatban megemlékezünk a klub valaha volt legszebb időszakáról. Jöjjön egy kötelező töri korrepetálás.