Az egy héttel ezelőtti sima győzelem után a csapat lerúgta a görcsösség béklyóját — a bl szereplés sem piszkít bele a hétköznapokba (sajnos) —, volt idő készülni az idény (papíron) utolsó komoly idegenbeli bajnokijára.
A csapat a második félidőben nagyon simán bedarálta a Southamptont.
Egy lépésre a dobogótól.
A Soton (viszonylagosan) jó bajnoki szereplését nem a St. Mary's-ben alapozta meg, de nem lehet ott biztosra menni. A hazaiaknak ellenben nem volt sok momentuma, teljesen alárendelt szerepet játszottak.
Az első félidőben meglehetett volna a vezetés, ha Neil Swarbrick megadja a Sané buktatásáért járó büntetőt (vagy ha egy perccel korábban Silva kapura tudja lőni Agüero beadását).
A szünet előtt izgulni való az volt, hogy Sergio ne sérüljön le.
Claude Puel nem tudott semmit kifundálni, a második félidőben menthetetlenül be lettek darálva, az egyetlen kapura menő kísérletük, az a Yoshida fejes a 73. percben sem volt valami hűha dolog, de ez azt jelentette, hogy Bravo védett. Nofene. Mi a lehet a húsvéti feltámadás, ha nem ez?!
Azért volt egy félrenyúlása, amikor Fernandinhonak kellett tisztáznia az ötösön belül. Hogy ő véd a bajnokikon, akkor remélem Willyé a Wembley meccs(ek).
Guardiola maradt a bevált, stabil 4-2-3-1 mellett és a rotáció sem maradt el.
Navas parádésan hozza magár a (támadó) szélsőhátvéd poszton, most is rengeteg időt töltött a vezető gól előtti szöglet is az ő remek távoli lövése miatt lett meg.
A vezető gól, amit Kompany szerzett. A gólöröme mindent elárul. Nem hiszem, hogy egy újabb diadalmas szakasz következik a kapitány és a klub életében, de jó volt látni megint, az elszánt, harcos Vinnyt.
Otamendi volt a másik középhátvéd. Az ő jövője is erősen kétséges, nem Pep embere. Nemigen van rajta kívül senki, aki ennyire kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott volna a keretben, mégis a menedzserének lesz dolga a közeljövőben.
Yaya és Fernandinho volt a két középső középpályás, Touré volt a mélységi irányító, Ferna a klasszik vkp. Mindketten a megszokott színvonalon. Amikor Navas elől kolbászolt, akkor Fernandinho húzott ki jobbra, azaz sok időt töltött ott.
Ismét Silva volt az agy, jól ment neki (nem meglepetés), jelenleg tényleg nem tudom elképzelni a csapat játékát nélküle.
A vezető gól előtt ő küldte be szögletet, de a szokásos kulcspassz mennyiséget is szállította.
de Bruyne volt a jobb oldalon, vagyis a legtöbbször ott, viszont Navas előretöréseikor sokkal szabadabb volt, a pálya rengeteg részén feltűnt. Máshogy működött jól a kettősük, mint legutóbb, mikor Sterling volt jobb elől. Kevin mozgását nehezen követte le a hazaiak védősora.
Két remek gólpasszt adott, a második volt igazán zseniális, ahogy visszatette a labdát. Zseni.
Sané a gólja tökéletes, gyors pontos kontra volt, Kevin szuper labdát tálalt elé. Két kicsit gyengébb meccs után újra tündökölt.
Agüero is csak betalált a végén, megint bizonyította, hogy ő a Premier League történelmének legfaszább csatára, ismét nem lehetett panasza rá a bossnak sem, (a védősoron kívül) az egész pályát bejátszotta.
Zabaleta, Sterling és Iheanacho jött be a meccs végén (Silva, Sané és Agüero le), sok mindenre nem volt idejük. Kelechiről időközben felröppent, hogy a bl-be vágyódó Hoffenheim vinné a nyáron.
A hazaiaknál igazán senki sem játszott jól, nálunk meg senki nem játszott rosszul. Kompany, Yaya, Sané, de Bruyne és Agüero kiemelkedőt nyújtott. Jó meccset hoztak.
Sokan — talán egy kis elfogultsággal — Vinnyt választották a MotM-nek.
Ezt a lendületet el kell vinni vasárnap a Wembley-be. Még mindig tizennégy pontot várok a bajnokságban és két győzelmet a kupában a jó szezonhoz. Ebből nem engedek.
A Soton nem élcsapat még a Premier League-ben sem, de jó ilyen játékot látni, bármikor. Talán visszatér a csapat az idény elején látott formájához, jobb későn, mint soha alapon?
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:
