Két hónap után összejött. Ha a legrosszabbkor kikapni, ez az volt. Az a röhej, hogy még csak nyerni sem kellett volna.
Nem jött össze. 6:6-ra sikerült hozni a párharcot, ez a maximum amit ki lehetett préselni a francia bajnokság listavezetőjével szemben.
Aztán jött a 'megszokott' hazai 1:1 a Liverpool ellen. Jön két nehéz meccs, gyűlnek a sérültek. Nem minden tűnik faszának.
Az előző poszt úgy zárult: megméretett a csapat. Könnyűnek találtatott.
A jó Pep. Élete legnehezebb melójának ígérkezett a City padja, az is.
Komoly leckéket kapott Guardiola a Spurs ellen, Barcelonában, a két liverpooli bajnokin, a Leicester ellen és most Monacóban. Nem kevés.
Pep kimondta régebben: az kockáztat, aki nem kockáztat. Most is hasonlóan cselekedett, utólag persze könnyű nekünk, de az elmúlt hetekből is kiindulva: nem így kellett volna nekifutni. Kurvára nem.
Bejöhetett volna, persze és nem lenne jobb a csapat, ha találnak még egy gólt és persze így sem rosszabb, hogy nem sikerült a továbbjutás. A csak szájízünk lenne jobb. A nyolc közé kerülés csak tüneti kezelés lett volna. A baj megmaradt volna így is, úgy is..
Hiába ugrott át Balotelli Nizzából szurkolni, ide ő is kevés volt.
A taktika megvolt, de az első félidőben képtelen volt végrehajtani a csapat — a négyből nem lehet odaadni az ellenfélnek egy félidőt egy ilyen bl párharcban —, a Monaco góljait pedig komoly védelmi hibák előzték meg.
Az elsőnél Mendy úgy ment el ahogy akart Sané és Agüero között, nem is csoda nem is az a dolguk, Sagna a búbánatos faszba, azaz középen volt. De ott sem jó helyen, Stones nem jól tisztázott, a labda az ő Silvájuk elé került, persze, hogy a nem lesen lévő — üresen lévő — Mbappet találta meg.
A másodiknál Lemar és Mendy csinált hülyét a jobb szélből. Stones tehetetlenül vergődik, Sagna tisztes távolságra szurkol, Fabinhón nincs senki, Kolarov is a béna kacsa szerepében.
A harmadik meg, naná, hogy a legmagasabb, középen helyezkedő hazainak nem volt embere a szabadrúgáskor.
Hiába védett jól elfogadhatóan Caballero, olyan bravúrt nem tudott produkálni, hogy kirántsa a csapatot a szarból.
A Monaco gyilkos. Az sem rontott az élvezeti értékükön, hogy Glik és Falcao nem volt bevethető. Ezt a csapatot nem lehet nem komolyan venni, lőnek három gólt meccsenként, gyorsak, energikusak, vagy hat játékosukat azonnal elfogadnám a nyáron. Hogy ők mennyi City játékost akarnának maguknak, az jó kérdés...
Nem, nem azért nem ment mert Pep hülye, vagy a játékosok nem akartak továbbjutni — kedvencem a hülyekommentátorok dumája, hogy miért nem tudtak eddig így játszani, miért kellett megvárni a bekapott gólt és a többi bullshit. Azért bazdmeg, mert az ellenfél ráült a torkukra, nem hagyta játszani a Monaco a Cityt —, nem ment a játék. Nem ment, nagyon nem, így esély sem volt arra, mint a manchesteri odavágón, hogy kifáradjon az ellenfél a végére.
Rengeteg eladott labda itt, rengeteg megszerzett ott. Rendre megakasztott támadások, kapura lövés nélkül lehozott első félidő.
A második félidőben előjöttek az ismert, agyongyakorolt mechanizmusok (amelyek bántóan nem működtek az elsőben), jobban is ment a játék. Csökkent a szorítás, jött is a gól, de csak egy. Lehetett volna több is, de Sterling is az 57. percben, ahelyett, hogy lőtt volna, hátrapasszolt. Hogy is mondta a mester? Az kockáztat, aki nem kockáztat. Hát, jah. Agüero is képtelen volt bármilyen agüerosat mutatni. Fájdalom.
Igazság szerint volt egy jó fél órája a csapatnak a szünet után. Germain amúgy is a legrosszabb hazai volt, Mbappe is elszürkült, ha nem ilyen görcsös a a támadósor... de az volt.
Sané nagyon pörgött, Sterling lövését — amit Subasic csak kipaskolt — jól verte be — bár volt egy pillanat, amikor azt hittem fölé bombázza, ő pedig lestől tartott —. Aztán kb. ennyi is volt a meccs. A párharc.
Rövid a kispad. Gündogan, Jesus oda, ez a tény hatalmas érvágás egy ilyen meccsen. Nem is gyúlt senkihez Pep. Kelechi Iheanacho kapott ugyan szűk tíz percet, de piszkosul nem Guardiola embere. Idén csak a Burnley ellen kezdett és ezzel együtt is alig van egy meccsnyi játékidő a lábában.
Tényleg, utólag minden könnyebb, de nem így kellett volna felállni, nagyon nem. Zabaleta nem volt tökéletes állapotban, így Sagna kezdett, a túlszélen meg Clichy. Nem teljesen homály a játékuk, de a Guardiola világában sokszor vakon vannak. Elég megnézni mit tesz hozzá a mai fociban egy szélsőhátvéd a támadójátékhoz (lásd: Mendy) és mit csinálnak ők..
Kolarov lett középen Stones párja. John a líbling ez tény. Stones és Aleks a jó tanuló, Otamendi a rossz Pep iskolájában, pedig kurvaélet, hogy jobban jártunk volna, ha Nicolás kezd belül, Kolarov pedig a szélen (esetleg a támadásokat is segítette volna egy kicsit).
Guardiola nem hagyott magának tartalékot a keretben (Navas gyorsaságot hozhatott volna, de lendületet és pontosságot, na azt nem). Az első meccs tapasztalatából kiindulva: Yayának kezdenie kellett volna kezdeni. Bakayokot remekül kivette a játékból, jó eséllyel most is így történt volna. Csereként behozni tényleg nem lett volna értelme. A középpályán nehéz eldönteni, hogy Silva vagy Kevin volt a rosszabb, én de Bruynet hagytam volna a padon — a végén a picsába elrugdalt szabadrúgásai végett is —, a játékba a 60. perc körül beszállva nagyon hasznos lehetett volna.
Pep úgy okoskodhatott, hogy ez az ötös elől csak összehoz két gólt. Nem mondom, hogy messze voltunk tőle. De mégis.
Guardiola az a világhíres séf akit azért hozott a board, hogy a tisztességes angol pubból az ország legjobb tapas bárját faragja. De Pep nemigen akar a meglévő alapanyagból főzni. Egyelőre az sem látszik, hogy mennyire lesz ehető a kaja amit csinál, az áhított michelin csillag meg a látóhatáron túl van. A szurkoló a mában él, az előző szezon összezuhant, miután bejelentették Guardiola érkezését, a mostani meg feláldozódik a új alapok lerakásának az oltárán. Elfecséreltnek tűnik így ez a két év... Főleg úgy, hogy tavaly ilyenkor még bőven tartott a bl szezon, egy trófea meg a vitrinben volt.
Hart, Bravo, Caballero, Kompany, Mangala, Sagna, Fernando, Nasri, Navas, Nolito. Nagy részüket nem fogjuk a keretben találni. Bazi nagy kérdőjel van Yaya neve mellett. Clichy, Delph és Kelechi sorsáról pedig az is dönthet mennyi saját/brit nevelésű játékosra van szükség a csapatban, ezt mondjuk enyhítheti Roberts visszatérése. Hozzá nagy reményeket fűzök, remélem Pep is számol vele.
De a nyár még messze, addig sok feladat vár a csapatra.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:
Ezután a megpróbáltatás követően jöhetett volna egy könnyebb meccs, de nem az jött. A Liverpool érkezett az Eastlandsre.
A kapuban újfent Willy, még egy veretlen bajnoki vele a kapuban. Most voltak bravúrjai, tényleg aggódhat Bravo (aki kezdett a chilei válogatottban Agüeroék ellen).
ZabMan tényleg nyűglődik valamivel, mert Fernandinho lett a jobb bekk. A túl szélen sajna Clichy, aki összehozott egy büntetőt. A jó Jimmy Milner be is vágta. Még mindig furcsa látni, hogy ő a 'pool csapatkapitánya.
Stones párja most Otamendi lett, ha már bekerül megint bizonyította, hogy ő a leginkább épkézláb centerhalf a keretben. Sokak szerint ő lett a meccs embere, nem véletlenül.
A felállás most is a 4-1-4-1 volt, a szűrő Yaya. Pep valamit megérzett, jól cserélt, Touré a 65. percben jött le (talán félt, hogy kiállítják?), érkezett Sagna, aki ment hátra a helyére, Yaya posztját pedig Fernandinho vette át. Pár percre rá pedig pazar labdát adott de Bruynének, aki ugyebár remekül centerezett a 69. percben.
A jobb szélső Sterling volt. Halovány mostanság. Kihagyott helyzetek nála is a főszerepben. Sané a másik oldalon, ő sem remekelt, rég volt ilyen semmilyen meccse.
Rengeteg kihagyott helyzet, közük olyan 'te jó ég' kategóriások, mint Fernandinhoé, vagy de Bruyne kapufája (a túloldalt Lallana volt zseni ebben a kategóriában).
Agüero meglőtte a szokásos hazai gólját a 'poolnak, de e mellett nemigen talált sajna kaput ő sem.
Sagna jött be először, így Fernandinho fellépett a középpályára — mivel Yaya jött le —.
A legvégén Sanét Fernando váltotta, így de Bruyne jobb, Sterling a bal szélen zárta meccset.
Nem érdemelt igazán győzelmet egyik csapat sem, nem lehetett más a vége. Az már csak a City formája, hogy az idénybeli ötödik 1:1-el örvendeztette meg a publikumot (és volt egy 0:0-is, csak az íze kedvéért).
Vasárnap Arsenal, szerdán Chelsea. Idegenben. Négy pont maga lenne a csoda, asszem ez a plafon amit a londoni hosszú hétvégéből ki lehetne préselni.
Az is nagyon szép, hogy a válogatott meccsek újabb sérüléseket hoztak, Gündogan, Jesus, Zabaleta mellé Sagna, Sterling és de Bruyne is csatlakozott.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:
