Ha a Cityvel foglalkozó posztot vagy cikket olvasunk, mindig akad egy-egy hozzászóló aki azon véleményének "ad hangot", hogy a Manchester City az arab hatalomátvétel óta már nem az a klub, amelyik korábban volt. Állítása szerint az arab rezsim egyáltalán nem ragaszkodik a City hagyományaihoz, korábbi alapelveihez vagy indentitásához, és csak játszótérnek használja a lassan 133 éves klubot. Vajon tényleg igaz lenne ez? Manszúr tényleg csak egy unatkozó csilliárdos olajsejk, akit teljesen hidegen hagy a Manchester City történelme és annak drukkerei? Tényleg csak az ész nélküli pénzszóráshoz ért? Ha megunja a manchesteri játékszert, tényleg keres magának egy másikat, ahogy De Laurentiis is megjósolta 2011-ben?
That's fuck*ng bullsh*t
Tökéletesen összefoglalta Hart ezt a meccset ezzel a mondattal. Eleve félve vártuk a mérkőzést, hiszen egyrészt idegenben csak szökőévente nyerünk, másrészt pedig ahhoz a WHU-hoz mentünk, aki már több nagycsapatot megviccelt, köztük minket is otthon az Etihadban ugye még az ősszel. Néhány mondat távirati stílusban az újabb facepalm performanszról.
Néhány szó a Pénzügyi Fair Play-ről
A netet böngészve a napokban megakadt a szemem az [origo] egy cikkén, ezen.
Néhány gondolat ébredt bennem a bejegyzésben leírtakkal kapcsoltban. Most próbálom néhány sorban megfogalmazni ezeket a következőkben.
Ami még hiánycikk: a színes ceruza!
Sok szakember úgy véli, hogy a Manchester Citynek van az egyik legmasszívabb középpályája az angol pontvadászatban. A megállapítás bátran megállja a helyét, hiszen egy de Jong - Vieira - Barry - Yaya Touré - Milner belső tengelyt az angol menedzserek többsége örömmel látna a csapatában.
Az előbb említett játékosokról viszont minden elmondható, csak az nem, hogy kreativitásukkal tökéletes támadógépezetté tudnák tenni a City csatársorát...