A legutóbbi bajnoki sima lett. Sikerült javítani a hazai mérlegen, egy nem túl acélos ellenfél lett elkapva, nem tökéletes, de jó játékkal. Már csak az a kérdés, hogy mire elég ez? Remélhetőleg ez lendület ad a végjátékra, jó esetben már csak hat hétig tart a szezon.
Kezdődhet a nagy hajrá?
Jonathan Moss óvó tekintet és több mint 54.000 fizető néző előtt kezdődött meg a szezon zárószakasza, ami jó esetben tíz (más eshetőségről hallani sem akarok!!) meccsből áll(t).
Ennek az utolsó tízesnek a nyitómeccse volt szombaton az Eastlandsen. Pep kavarja rendesen és a lehetőségei — és saját elképzelései — szerint megy a rotáció.
Bravo a kapuban. Nem egy világverő ellenfél, Caballero hibázott, így ahogy sejteni lehetett (oké, Guardiola szemében Claudio a No. 1., de akkor is, nem szeretem az ilyet), jöhetett Bravo.
Igaz, az elmúlt egy hónap nem volt a legsikeresebb, de Willynek a Stamford Bridge-en volt az első bajnoki veresége. A BL-ben Barcelonában Bravo vette először torokra a brokit, a Monaco meccs meg, olyan volt amilyen. Sok pont nem ment el rajta, hozni azért hozott.
Szóval Bravo csak visszakerült a kapuba, a Hull City azért lehet neki emlékezetes ellenfél, mert karácsonykor ellenük védett utoljára bajnokin. Ez csak azért fura, mert a mostanival együtt öt Premier League meccsen lépett pályára, szóval vagy 470 perce, ha a kapuja felé ment lövés, az gól lett. Akárhogy is nézzük, ez védhetetlen, neki a jelek szerint tényleg az.
Ha lett volna néhány bravúrja, akkor 3:0-nál azt mondom, hogy oké, de így...
Amúgy guardiolai értelemben voltak remek pillanatai — ami Agüero gólja előtt történt, arra még visszatérünk — dehát ő egy kapus lenne igazából, vagy miszösz.
A védelem közepén Stones tudott végre nagy meccset lehozni. Megnyert fejpárbajok sora, rengeteg pontos passz, jó helyezkedés. Tetszett.
Pep nem egyszer hangoztatta, hogy az ő ideális kis világában nem posztok vannak, hanem univerzális játékosok. Ennek példája Kolarov — a gyárilag bal védő szerb ebben a szezonban 23 alkalommal játszott középen és 14 meccsen az eredeti posztján, szóval ez már nem akkora meglepetés —, aki a másik középső védő volt, megint — ezt is megszokhattuk jól ellátta a feladatát.
Navas volt megint a jobb oldali védő. Vagyis nem is volt igazán védő. Két jobbszélsőnk volt, Sterling és Jesus. Tökéletesen lefedték a jobb oldalt, Raheem egy kicsit beljebb, Navas a vonal mellet. Navasnak a legveszélyesebb passza nem is sikerült jól, de El Mohamady pompásan kisegítette a támadókat.
Jó volt, de egy a Hullnál komolyabb csapat ellen azért félve nézegetném el bal bunkóban.
A másik oldalon Clichy szaladgált, ő is több időt töltött el a felezővonal túlfelén, nem késztették nagy energiák mozgósítására.
4-2-3-1 volt a taktika megint, Yaya volt az összekötő kapocs, 74 percet töltött a pályán, de ennek ellenére messze nála volt a legtöbbet a labda a mezőnyben és ő adta a legtöbb jó passzt.
Helyére Fernando állt be, aki nem sok vizet zavart.
Delph volt a másik vkp, megint kellemes meglepetés volt a játéka. Nem a Chelsea volt az ellenfél, így villogni is tudott, szeret (és néha tud is), most beakadt a bomba.
Ez a hét nyomatékot tett a mellé, hogy igenis helye van a keretben.
Sterlingnek sokat lehet köszönni, most is. Másfél gólpassza magáért beszél, Raheem már most meghatározó tagja a csapatnak. Baromi messze van a klublegenda legyen, de minden adott hozzá. Ha elkerülik a komoly sérülések, csak rajta múlik.
Minden megvan benne, amit egy Premier League élcsapat kívánhat magának. Fiatal, angol, tehetséges, ambiciózus. A haterek meg bevehetik.
Silva ellenben már klublegenda. Ez volt háromszázadik meccse City mezben. Most is a szokásos teljesítményt nyújtotta. Nem tudom ki lesz az aki néhány év múlva átveszi az agy szerepét, de fel kell kötnie a gatyáját, hogy Merlin nyomába érjen.
Iheanacho váltotta Silvát. A közel húsz perc semmire sem volt elég, sajnos látványosan nem találja a helyét.
Sané nem a legjobb meccseit hozza, az sem segített neki, hogy nagyon jobbos volt most a csapat, de a túloldalt megoldották a srácok (Leroynak 19 ponots passza volt, Sterlingnek 53).
Ha kell, remélem ő is megrázza magát, most szerencsére nem kellett.
Ő lett elsőként lehozva, Nolito sem tündökölt, de jellemző, hogy harmad annyi idő alatt neki 11 célt ért passza volt.
Agüero nem áll le. Tipik Kun gól volt amit lőtt, Silva hiába várta, Sergio beverte. Ha kell átrúgja az embereken is. A játéka megint mélyebben volt (a Hull játéka miatt azért nem tök hátul), abszolút úgy játszik ahogy Pep szeretné.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:
Marco Silva az otthoni jó sorozattal a víz felett tartja a Hull City-t, de ez most semmit sem jelentett. Masszív 4-4-1-1 a taktikájuk, de a busz nem parkolt eléggé, támadni nem nagyon tudtak.
Agüero gólja abszolút Pep féle csapatgól volt. Húsz passz előzte meg és minden játékos benne volt a támadás felépítésében.
Nem ez volt a szezon meccse, de sima lett. Agüero, Sterling, Delph és Stones is jól játszott, nehéz eldönteni ki volt a legjobb.
Holnap nehezebb lesz, az biztos. Tizenhét pont még a végéig, még két győzelem a kupában, ha ennyi meglenne, akkor elégedett lennék és senki sem mondhatná, hogy elbaszott egy szezon ez.
