A Bajnokok Ligájában volt nem egy olyan kretén, aki már a sorsolásnál pezsgőt akart bontani: juhú, a Monaco lett az ellenfél. Hát apám, nem. Nincs juhú. A BL-ben itt már nincs könnyű ellenfél. Nem véletlenül lettek csoportelsők.
Végignézzük Albert herceg csapatának XXI. századi történetét, amely hullám hegyekben és völgyekben, elnök és edzőváltásban, na meg orosz pénzben bővelkedik.
2000 február elsején megnyerte a PSG elleni rangadót a Monaco David Trezeguet góljával A kapuban Fabien Barthez állt, a védelemben ott volt Willy Sagnol, Philippe Christanval, Martin Djetou és a mexikói Rafael Márquez. A középpályán Sabri Lamouchi, Ludovic Giuly és az argentin Marcelo Gallardo. Ezen a meccsen nem kaptak szerepet, de olyan tagjai voltak a keretnek, mint a portugál Costinha, vagy a norvég John Arne Riise. Szóval bazi jó csapat volt ez.
Gyakorlatilag ezzel bajnokok lettek. Hatalmas előnyük volt a bajnokságban, a hátralévő tíz bajnokiból ötöt elvesztettek, de a végén még így is maradt hét pont köztük és az ezüstérmes PSG között.
A jelenleg a Southamptont irányító Claude Puel játékos pályafutása után (csak a Monacoban játszott, 17 év alatt közel 500 meccset, kétszeres bajnok és háromszor kupagyőztes) edzőként is csúcsra ért nevelőklubjával.
A 1999-2000 szezon bajnoka. felső sor: Christophe Pignol, Willy Sagnol, Dado Pršo, Philippe Christanval, David Trezeguet, Salif Diaio, Bruno Irles, Philippe Leaonard, Sylvain Legwinski, John Arne Riise. középső sor: Jean Petit, Tony Sylva, Wagnau Eloi, Martin Djetou, Claude Puel, Fabien Lefevre, Julien Rodriguez, Moussa N'Diaye, Michel Franco. első sor: Jean Luc Ettori, Pontus Farnerud, Marco Simone, Fabien Barthez, Marcello Gallardo, Sabri Lamouchi, Ludovic Giuly, Francisco Da Costa, Jean Marie Aubry.
A 2000/2001-es szezonrajtra alaposan meggyengült a keret. Elment — többek között — Barthez, Trezeguet, Sagnol, Lamouchi... Ez megfektette őket. A BL-ben nem jutottak tovább a csoportból, a bajnokságban a 11. helyen végeztek. Puel sem maradt, így 2001 őszén már Didier Deschamps volt a csapat edzője.
A 2001/2002-es szezon még pocsékabbra sikerült, de az új igazolások és a csapat átalakítása meghozta a gyümölcsét: 2003-ban ezüstérmes lett a gárda.
2003. jelentős változása, hogy Jean-Louis Campora 27 év után hagyta ott a klub elnöki székét, egy rövid időre Pierre Svara váltotta.
2004 májusa. A Deschamps vezette Monaco harmadik lett a francia ligában, de nem ez volt az igazi meglepetés, hanem, hogy ők voltak a Gelsenkirchenben rendezett Bajnokok Ligája döntőjének egyik szereplői. A finálét bukták a Porto ellen (anyjuk picsáját, összeszedhették volna magukat és talán nem szabadul rá az angol focira Mourinho), de hatalmas csoda volt, hogy egyáltalán ott lehetek.
A bajnokságot a harmadik helyen zárták.
A Bajnok Ligája fináléjában ők léptek pályára: Flavio Roma, Hugo Ibarra, Julien Rodriguez, Gaël Givet, Patrice Evra, Lucas Bernardi, Andreas Zikos, Édouard Cissé, Jérôme Rothen, Ludovic Giuly, Fernando Morientes. Csereként: Dado Pršo, Sébastien Squillaci, Shabani Nonda
Egy évre rá a bajnokságban újra bronzérmesek lettek, a BL-ben viszont a PSV már az első egyenes kieséses meccsen kiverte őket sima 3:0-val.
2005 őszén már kezdődött a bazdmeg. A BL-be nem jutottak be, a Betis állta az útjukat — később az Uefa kupában az első egyenes kieséses meccsen a Willem II búcsúztatta őket —, Deschamps alatt kezdett forróvá válni a kispad a (néhai) Michel Pastorral, a Rennes elleni hazai vereség után (hét bajnoki, két győzelem, egy döntetlen, két vereség a start), szeptember végén elbúcsúztak egymástól.
Az utód Francesco Guidolin lett, a bajnokságban a tízedik helyet szerezték meg.
Az elnökségben is változás állt be, a 2004 óta elnöklő Pastort Jérôme de Bontin váltotta.
Guidolin mehetett is, Bölöndi László lett az új boss, de egy deschampsi start után Laurent Banide váltotta. Vele a kilencedik hely lett meg a szezon végén.
Új szezon, új edző. Ricardo Gomes a 12. helyig vitte a csapatot. Gomes két idényt élt meg a hercegségben, egy helyet javított a bajnoki helyezésen 2009 májusára.
Az utód Guy Lacombe lett, aki a nyolcadik helyre 'repítette' a Monte-carlóiakat. A 2010/2011-es szezon ellenben rémálommá változott.
Lacombe 2011 januárjában került lapátra, addig eltelt hat hónap a bajnokságból, három győzelme volt a csapatnak. Az utód Laurent Banide lett, nem sikerült benntartani a Monacot. 35 év után esetek ki a francia élvonalból.
A második vonalban a csapat volt olasz csatára, a 2000-es bajnokcsapat tagja, a csapat akkori házi gólkirálya, Marco Simone lett az új edző. A szétesett gárdát talán nem egy pályakezdőre kellett volna bízni, meghaladta képességeit a meló. Karácsonyig lement 18 forduló, egyszer nyertek... Utolsó hely a másodosztályban.
2011 decemberében jött a messiás — még a klub egykori játékosa, Youri Djorkaeff is közbenjárt az ügy érdekében —, a hosszas tárgyalássorozat végén Dmitrij Ribolovjev megszerezte a többségi tulajdonrészét az AS Monaconak. A 2009-től elnöklő Étienne Franzitól vette át a bársonyszéket bőrfotelt az főnöki irodában.
Stabilizálódott a csapat helyzete, mind anyagilag, mind a játékosállományt tekintve (ekkor érkezett a csapathoz a Sampdoriától Koman Vladimir is).
Megkezdődött a felzárkózás — egy tíz meccses veretlenségi sorozatnak is köszönhetően — a nyolcadik helyen végeztek.
Természetesen jöhetett egy újabb edző, most a csodálatos Claudio Ranieri.
Nagy volt a jövés-menés (Koman mehetett is..), lerúgták magukról a második liga béklyóját — nagyon simán, bajnokként —, feljutottak az első osztályba.
Ribolovjev első számú kiszemeltje nem a Monaco volt, de meggyőzték: itt is lehet nagyot álmodni. Neki is látott.
2013 nyarán kinyílt a pénzcsap. Monaco önálló állam, saját törvényekkel, szabályozással. A klubnak de még a játékosoknak sem kellett adózniuk a kiadásaik ill. bevételeik után.
130+ millió font volt a két átigazolási szezon mínusza. Olyan nevek jöttek többek közt, mint João Moutinho, Lacina Traoré, Dimitar Berbatov, Ricardo Carvalho, Geoffrey Kondogbia, Sergio Romero, na és a két kolumbiai nagyágyú: Falcao és James Rodríguez.
Jól ment a csapatnak, de a II. Lajos stadionba nem igazán özönlöttek a népek. Az átlagnézőszám 5.800-ról csak 8.300-ra 'ugrott' fel.
A bajnokságban meglátszott a rengeteg elköltött pénz, a bökkenő csak az volt: ebben a ligában ott volt a PSG.
Hiába előzték meg kilenc ponttal a Lillet, őket is ennyivel hagyta ott a Párizs (a PSG-nek ráadásul 29-cel jobb volt a gólaránya).
2014 nyara újra nagy változásokat hozott. Az egy évnyi dőzsnek vége szakadt. Ennek három oka volt. Az uefa és az ő kis ffp-je, a francia bíróság azon határozata, hogy ha az AS Monaco a francia bajnokságokban akar indulni vagy fizet a többi klubnak úgy negyed milliárd euró kompenzációs díjat, vagy Franciaországban jegyzik be a csapatot és a francia törvények szerint adózik — nyilván az utóbbi történt meg —.
A harmadik tényező Ribolovjev válása: Jelenának öt milliárd euró bánatpénzt ítélt meg a bíróság. Beszarás.
Ribolovjev klasszik orosz oligarcha. 1991 után ő is villámgyorsan gazdagodott meg. A bányászat volt az ő terepe, de a sötét oldal nem csak a tárnákba csábította. Tíz hónapig előzetes letartóztatásban volt, mert az egyik vetélytársa meggyilkolásával gyanúsították. A vádak ejtése után tiplizett Oroszországból.
2010-ig többségi tulajdonosa volt a világ legnagyobb káliumtrágya-gyártó cégének, majd 2013-ban bevásárolta magát a Bank of Cyprus-ba.
Ezer és egy kisebb érdekeltsége van, hatalmas pénzeket mozgat meg műkincsekben.
Ribolovjev egy (akkor) 23 éves fehérorosz modell, Tánya Dziahileva mellett vigasztalódott. Monacóban meg elindult a legújabb világ. Ribolovjev helyettese Vadim Vasziljev bejlentette: vége annak az útnak, hogy a csapat gyorsan, hatalmas pénzeket elszórva hajtja a sikert. A lassabb, melósabb útvonalat választják, amelyiknek a fókuszában a tehetségek kinevelése és felkutatása van.
2014 nyarán a bevételi oldalon 76, a kiadásin 34 millió font állt. A két legnagyobb sztár Falcao és James úgy ment, ahogy jött (a csatár mondjuk csak kölcsönbe).
Az edző is új lett, a Sportingtól érkezett Leonardo Jardim.
Jardim egy masszív csapatot kalapált össze, de ehhez idő kellett. A 2014/2015-ös szezon elején az első öt meccsen három vereség, egy döntetlen és egy győzelmük volt. A következő három vereségre 19 fordulót kellett várni, a végéig aztán már csak Marseille-ben kaptak ki 2:1-re.
A bajnokságban harmadik helyen értek célba, a BL-ben pedig a tizenhat között az Arsenal-t verték ki, a nyolc között pedig csak 0:1-el a Juventus ejtette ki őket. Anthony Martial is ebben a szezonban került fel a focit szeretők térképére.
Az előző szezonjuk a keret átalakításról szólt — megint —. Martialt egy vagyonért elvitte a MU, Geoffrey Kondogbia az Interben kötött ki, Kurzawa a rivális PSG-ben, Abdennour a Valenciába ment, Carrasco pedig az Atleticoba. Összesen 140+ millió fontot kaszáltak (többségében a fenti játékosokért).
Az igazolások 80+ millióba fájtak, de jelentős a két összeg közti különbség és az sem mellékes, hogy az érkezők átlagéletkora csak 22 év.
A bajnokságban újra harmadikok lettek, a BL-be a Valencia nem engedte őket, az Európa Ligában pedig nem jutottak tovább a csoportból.
A kritikusai szerint nagyon sótlan focit játszatott Jardim, volt aki szerette volna: menjen. Nem ment.
Tavaly nyáron tovább finomította a keretét (most 30 millió fontos mínusszal zárták az átigazolási szezont) és végre — gondolom emiatt is —, megtalálta az ideális játékát a csapatnak.
Közben a PSG papíron gyengült. Ibrahimovic elvesztését kb. egy csapat sem tudná pótolni (jah, csak nézzük meg mire is mentek volt klubjai a közelmúltban, miután otthagyta őket) és a világ összes védelme megsínylené, ha David Luiz dobbantana (jah, a két fiatal nagyon összeszart gatyával játszott Messiék ellen). Unai Emery csapata nem gyengébb, sőt. Láttuk a Barca ellen a Párizst... És ezt a PSG-t előzi meg a Jardim csapata.. Ez a Monaco valami eszelősen kemény.
Alapvetően 4-4-2 amit játszik a csapat, de ami nekünk fontos: Jardim teljesen más típusú edző, mint Guardiola. Ezért is várom ezt a meccset. Más az elképzelés, nem előzi meg 157 passz a gólt, nem akarják feltétlen birtokolni a labdát, Jardim nem fél attól, hogy alkalmazkodjon az ellenfélhez.
Jó példa a Spurs elleni idegenbeli győzelmük, egy évvel előtte már összefutottak az EL-ben, akkor simán kikaptak Londonban, tanultak a hibáikból.
Kivételesen itt 4-2-3-1 volt a felállás, iskolapéldája volt a Monaco játékának. Gyors játék, masszív védekezés, labdaszerzés, remek helyzetkihasználás, aztán átadni a terepet az ellenfélnek.
Itt a Spurs lőtt egy gólt, de kihúzták megnyerték a meccset. Otthon persze többre mennek, várnak, az ellenfél hibázik és legépelik őket. Kegyetlenül.
Az is érdekes, ha kikapnak, akkor viszont kikaptak rendesen, legalább három gólt kapva. A BL csoportban a Leverkusen (oké, ennek a meccsnek nemigen volt tétje), a bajnokságban a Nice, a Toulouse és a Lyon kapta el őket.
Fiatal, sikerre éhes a csapatuk. A nevelés és a jó áron továbbadás továbbra is a cél. A jobb hátvéd Djibril Sidibé, a szélső Thomas Lemar és a középpályás (védőként is bevethető) Fabinho is rajta van a City radarján. Nem csoda, fiatalok és a csapatuk legjobbjai között vannak.
A szezonban 30+ meccset játszott játékosaik közül João Moutinho, a kapus Danijel Subasic és Kamil Glik közelíti a harminchoz (vagy már túl is van a harmadik ikszen).
Rajtuk kívül Falcao az a senior, aki kulcsszerepet játszik a mai Monacoban. A rosszul elsült angliai kölcsönszereplések után újra felvette a ritmust és ontja a gólokat.
Ebben segítségére van — a Pepék által monitorozott — Lemar és Bernardo Silva a széleken, de a két full back — mint igazi modern szélső védők —, a már említett Sidibé és a bal oldalt Benjamin Mendy is ipari mennyiségben küldi be középre a labdákat.
A stabilitást a középpályán Fabinho mellett Tiemoué Bakayoko adja. A fiatal francia magasabb, mint az etalon Claude Makélélé, de a mostani gall középpályás ikonnál, N'Golo Kanténál is 15 centivel nagyobb. A képességei viszont hasonlóak, mint az 'elődöknek' — nemsokára egy vagyonért egy Premier League klubba igazol, tuti —. Igazán nagyot a BL meccseken gurított idén, pazar lesz majd mikor szembetalálkozik Yayával.
A szezon nagy felfedezettje a saját nevelésű támadó, Kylian Mbappé.
Igazából a fél csapatot elfogadná bárki a sajátjába. Én is, ofkorsz.
Az, hogy Manchesterben lesz az első meccs, az ő taktikájuknak kedvez, okosnak kell lenni. Kemény menet lesz. Guardiola ott volt Párizsban a PSG elleni rangadón (amikor az utolsó pillanatban mentettek pontot), remélem sok minden került a jegyzetfüzetébe és tudja mi a megoldás ellenük, de nem csak elméletben, hanem a játéksok végre is tudják hajtani azt, ami a mágnestáblán baromi jól működik..
Vért pisálós meccs lesz. Semmivel nem lesz könnyebb ellenfél ez a Monaco, mint tavaly a PSG. Sőt...
Eddig a bajnokságban 76 gólt termeltek (brutál...), decemberben így gyalázták meg idegenben a Bordeaux-t:
Végezetül néhány szó a stadionjukról.
Itt van ez a fasza csapat, rendben van a stadion, de alig járnak többen meccsre ide, mint a Fradi pályára. A sznobfelhő erősen belengi a tengerparti városállamot, az úri nép nemigen tódul a nívós szórakozást jelentő meccseket bámulni. Ha a City stadionja Emptyhad, akkor ez mi?
A II. Lajos stadion a jelenlegi uralkodó, II. Albert nagyapjáról lett elnevezve, aki az eredeti stadiont építette 1939-ben.
1985 januárjában nyerte el jelenlegi formáját, 18.523 néző befogadására alkalmas, nem futball, hanem vegyes használatú stadion. Érdekessége, hogy a pálya alatt található a parkoló és a stadion területén van a monacói egyetem kampusza és rengeteg iroda.
1998 és 2012 itt rendezték meg az európai szuperkupa meccseket.
