Lezárult az ó, elindult az új év. Felemás volt, mindeddig a szezon, igen-igen, egy kisebb mérleget is lehet meg lehet már vonni, hiszen az túlléptünk a fél távon a bajnokságban — hogy érdemes is? az már más tészta .—.
Szóval 2016-ot vereséggel, míg 2017-et győzelemmel nyitottuk. Nem annyira fényes a menet eddig, amint láthattuk, de bőgni sincs ok.
Bőgni szilveszter este lett volna ok. Sokszor inkább néztem volna az atv-n a vidám vasárnapot a Sas kabarét, mint ezt a meccset.
Nem volt törvényszerű a vereség, de a szezont látva semmi meglepetés nem ért.
Az augusztus-szeptemberi start több volt, mint álomszerű. Az tízes túl szép volt, annyira jó volt minden, hogy Sterling azt hihette, hogy Pep Messit farag belőle.
A Sunderland volt az első, Moyes gárdája egyenlíteni tudott, de 2:1-el startolt a szezon.
Ilyen sem volt még: augusztus közepén bl selejtező várt a csapatra, Agüero a két kihagyott büntető ellenére berámolt hármat Bukarestben, a vége 5:0, ide.
A mumus Stoke 4:1-re való idegenbeli eltángálása földöntúli boldogsággal töltött el, bevallom.
A románok nem visszavágni mentek Manchesterbe, de a meccset le kellett zavarni. Lassan nem csak a góljára, Delphre sem emlékszünk igazán, arra viszont tisztán, hogy Hart itt búcsúzott.
A West Ham is megkapta a magáét, majd jött az álommeccs, amelyben Pep — a végeredmény nem ezt tükrözi — szétokoskodta Mourinhot.
Jött két hazai meccs, nyolc góllal: négy a bl-ben a Borussia Mönchengladbachnak, négy a pl-ben a Bournemouthnak.
Október végén Walesben turnézott a csapat, a Swansea a ligakupában 2:1-re, a bajnokságban 3:1-re lett elintézve.
Tényleg minden fasza volt, aztán dadogni kezdett a gépezet a Celtic ellen.
A fogaskerekek a Spurs ellen törtek el. A Tottenham a Chelsea menetelését is megállította a héten, a jelek szerint ez a keresztjük ebben a szezonban.
Furcsa, de érdekes visszagondolni arra, hogy hiába a két gólos vereség, kb. ezen az októberi eleji vasárnap láthattuk igazán jól védeni Bravot... A kifogott tizenegyes mellett volt még öt védése, ha meccsben nem is, de legalább állva féltérden tartotta a csapatot.
Azóta a West Brom, a Watford és Hull nem vette be a hálóját, ez sok mindent elmond. Pedig a londoni vereség előtt a 'gladbach elleni bl meccsen, a bajnokságban pedig a Bournemouth és a Swansea ellen is jól védett.
A Spurs elleni vereség óta — szerintem — jó meccse a Burnley elleni bajnoki volt, ekkor tett hozzá a pontszerzéshez utoljára.
Bravo jó kapus ebben nem kételkedem, de olyan, mint egy biodíszlet mostanság. Van, mert kell, hogy legyen. Élő szövet a kapu fémváza előtt.
A Liverpool ellen is jött a meccs elején a gól, a Burnley ellen meg ő töketlenkedett a kapu előtt. Pep szerint a világon mindenhol lefújták volna ezt, de nem Angliában. De Angliában vagytok, baszod. Szerencsére legalább Keane földre lepattant lövését védte az utolsó percekben, így meglett a három pont.
Most már ki lehet jelenteni: Hart több pontot hozott volna. Jó kapus a chilei, ezt le kell szögezni, de ehhez a védelemhez nem passzol, nem is fiatal — lassan 34 —, nem ő Pep legjobb igazolása — eddig —. A védelem nem érzi (érti?) a feladatot, Claudio meg nem tud (képes?) segíteni a saját és a csapattársai nyűgjén.
Gombhoz a kabát esete. Pepnek megtetszett a szép kis gombocska, kellett neki.
Oké, Pep, nagyon jó ez a gomb, de kurvára nem illik ehhez a kabáthoz
Szóval egy kicsit elsietettnek tűnik a kapuscsere, főleg, hogy a nyáron nem tudni milyen védelem kezdi meg a felkészülést. Kompany-nak kilóg a rúdja (a hírek szerint a bl keretből már most repül), Clichy, Kolarov és Sagna szerződése lejár — mellettük Caballero, Navas és Yaya írt alá 2017 nyaráig — és nemigen siet a board a hosszabbítással —, na és finoman szólva Stones sem vált be.
Szóval az új védelemmel lehet össze fog passzolni Bravo, de most még január van és ki franc tudja mi lesz itt még a nyáron.
Vissza októberbe. A Spurs elleni pofon akkora volt, hogy utána négy meccsig nem állt fel a csapat.
Jött az Everton elleni 1:1 otthon, majd a szezon mélypontja következett — ami Bravo legnagyobb mélyrepülése is volt egyben — Barcelonában.
A Southampton is elvitt egy pontot az Eastlandsről (1:1, nyilván), majd jöhetett a derbi a mikiegér kupában. Fájó pont ez a meccs, a kicsit gyengített kezdő (Maffeo és García a kezdőben) nem ígért sok jót, 1:0 is lett, oda.
A feltámadás napjait élhettük meg október-november fordulóján, 4:0 idegenben a West Brom ellen, majd a csodálatos Barca verés otthon.
Aztán egy újabb 1:1 a Middlesbrough ellen az Etihadban.
Egy kis lélegzetvétel volt a Palace 2:1-es leigázása Yaya vezérletével, majd jöhetett az a köpedelem 1:1 a 'gladbach otthonában.
A Burnley 2:1-es idegenbeli legyűrése után jött még egy combos pofon otthon a Chelsea-től. Nem csak maga a vereség, hanem Agüero és Fernandinho piros lapja is tökszorító élmény volt.
A Celtic látogatásának az utolsó bl csoportmeccsen semmi tétje nem volt, jöhetett is újra egy megszokott 1:1.
A nemzetközi meccs utáni szombaton a regnáló bajnokcsapat feltámadt egy kicsit, pont elennünk csillogtatták meg a tavalyi erényeiket, úgy felraktak minket a szopórollerre, hogy alig bírtuk leszállni róla. A nagy égés elmaradt, kis égés lett, de legalább a meccs végi lendület átragadt a következő három meccsre. A Watford, az Arsenal és Hull City is meg lett cibálva (7:1 a gólarány ellenük, a Gúnárok elleni felállás volt igencsak szíp).
Ezzel ráfordultunk az év utolsó meccsére. Rangadó az Anfielden. Érdekes lélektana van a focinak, amíg Traffordon nincs tele a gatya, addig Liverpoolba szopni jár a csapat (és nem csak a pirosakhoz, bár az Evertonnal mostanában nagyobb a szerencsénk, de nem tölt el nyugodtsággal, hogy a következő bajnoki a Goodisonban lesz...).
Szóval, a szilveszteri rémálom hamar bekövetkezett. Wijnaldum gólja a nyolcadik percben esett. Arra mondjuk nem gondoltam, hogy ez lesz egyben az utolsó kaput eltaláló lövésük és arra sem, hogy hiába lőnek egyszer kapura, így sem lesz esélyünk sem a pontszerzésre.
A csapat nehezen ébredt — pl. mintha Kolarov is elfeledte volna, hogy hogyan is kell szélső védőt játszani —. Az első bánatos kapura lövés is tíz perccel a szünet után esett — az megvan, hogy Agüero az egész meccsen nem ért labdába Mignolet tizenhatosán belül?! — aztán volt egy nagy helyzete Silvanak is, de hagyjuk.
Guardiola nagyon bízott a csapatban — a saját taktikájában —, de a várt fordulat nem jött el, mint az Arsenal ellen. Klopp nem csinált csodát, csak kielemezte a City-t, tartották magukat ehhez. Védték a területet, nemigen hibáztak.
Pep nemigen váltott, embert meg szinte egyáltalán nem. Kelechi és Navas az utolsó percekre érkezett csak meg.
Hasonló leblokkolás volt, mint otthon a kisebb csapatok elleni pontvesztés során. Remélni, hogy a begyakorolt séma megoldja a gondokat, de nem oldja. A gyors, pontos, szívós, felállt védelemre és az onnan indított — főként hosszú labdákkal operáló — ellentámadásokra — egyelőre — nincs gyógyír a tarsolyban.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló.
Hétfőn pedig már jött is a Burnley.
Ígéretesen indult a meccs, de Iheanacho — majd Yaya és Sterling — által eltöketlenkedett helyzet az elején baljóslatú volt.
Kelechi és Yaya is betalálhatott volna már az első félidőben, de nem így lett, pláne, hogy Fernandinho pirosat kapott — ez volt a harmadik a legutóbbi hat meccsén, ja, és szerintem jogos volt —.
Guardiola a szünetben váltott. Iheanacho — mily meglepő — és Navas le, Agüero és Silva be.
Sergio már rögtön az elején helyzetbe került — el is szerencsétlenkedte — az egyik spanyol pedig nemigen lett jobb a másiknál.
A gól azért csak jött, az 58. percben Clichy képzelte magát csatárnak, jól tette, jobbal(!) akasztott egyet.
A második egy szép kontra végén esett négy percre rá, Sterling eleséses gólpassza és Agüero befejezése pikánssá tette.
Sergio ezzel a góllal utolérte a klub örök ranglistáján a harmadik helyen a legendás Colin Bellt, a '920-as évek sztárja Tommy Johnson 13 találattal van előtte, a '930-as évek gólgyárosa Erik Brook pedig 24 góllal előzi meg. Beéri. Tuti.
A vége 2:1 lett, Bravo kalandjait a kapuja előtt már fentebb tárgyaltuk.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:
Nagy szopás lett volna itt nem nyerni, a kiállítástól függetlenül — Fernandinho februárig pihenőre tette magát amúgy, négy meccs jár neki —, a Burnley eddig egy pontot szerencsétlenkedett össze idegenben eddig. A City 21-21 pontot csipegetett otthon és távol Manchestertől, lehetne dicséretes is ez a kiegyensúlyozottság, de azok az Etihadban elhagyott pontok már most hiányoznak.
Pep mosolya nem volt őszinte a meccs után (előtte is azt fejtegette, hogy esetleg tovább marad a csapatnál, mint négy év, de nem lesz sokáig edző, menne golfozni a picsába), feszélyezik az újságírók (is) rendesen.
Ez a bajnokság — nem állok le ezen vitatkozni, hogy a legjobb, vagy sem — nem egyszerű. Ma a West Ham elleni FA kupa találkozó lesz a negyedik meccs tizenkét nap alatt. A spanyolok csapatok most ébredtek, a Bayern még alszik ilyenkor.
Tíz pont az első Chelsea és a hatodik United között. Mi a negyedik helyen, Conte gárdája héttel előttünk, a második Liverpool csak kettővel előttünk, de José és csapata csak hárommal mögöttünk. Piszok izgalmas lesz ez a második etap is.
