Manchester City Blog - Pride in Battle

5:0. A Guardiola éra legnagyobb hazai győzelme, jobb most, mint soha alapon.

Nagyon el lett kalapálva a Crystal Palace, náluk szakad ki minden, ami sok meccsen át bennmaradt. Gyakorlatilag csak jó teljesítmény a csapatban, rég nem látott vendég egy ilyen siker az Eastlandsen.

Guardiola gyötrelmes utazása nem ért véget a Premier League bugyraiban, hiszen a múlt hétvégén a gyakorlatilag már kiesett Middlesbrough taposott rá egy embereset a tyúkszemére.

Két és fél meccs volt az alapcsapat lábában a meccs előtti héten, ez meglátszott a teljesítményeken és az összeállításon is.

Nem volt itt semmi meglepetés, tessék továbbhaladni.

Különösebb izgalmak nélküli - régi angol meccseket idéző - derbin vagyunk túl. 0:0? Volt akinek ez meglepetés volt? A City-nek ez volt a hetedik döntetlenje otthon (összesen nyolc van), a MU pedig a szezonbéli tizenharmadik ikszét szorgoskodta össze.

Nem ez volt életünk derbije.

Olyan volt tényleg ez az elődöntő, mint a szezon. Volt itt minden, taktikai húzás ami jónak tűnik, de lereagálja az ellenfél menedzsere, hüjebíró, kapufák, gól, sérülések és a keserű szájíz.

Minden, ami a 2016/2017-es szezont jellemezte, egy tömény 120 perces esszenciában.

Most már biztos: ez az első idény edzői pályafutása során, amikor Guardiola nem nyer semmilyen trófeát.

Az egy héttel ezelőtti sima győzelem után a csapat lerúgta a görcsösség béklyóját - a bl szereplés sem piszkít bele a hétköznapokba (sajnos) -, volt idő készülni az idény (papíron) utolsó komoly idegenbeli bajnokijára.

A csapat a második félidőben nagyon simán bedarálta a Southamptont.

Egy lépésre a dobogótól.

A legutóbbi bajnoki sima lett. Sikerült javítani a hazai mérlegen, egy nem túl acélos ellenfél lett elkapva, nem tökéletes, de jó játékkal. Már csak az a kérdés, hogy mire elég ez? Remélhetőleg ez lendület ad a végjátékra, jó esetben már csak hat hétig tart a szezon.

Kezdődhet a nagy hajrá?

Ami az Emiratesben elég a pontszerzésre, az a Stanford Bridge-en nem.

Asszem ennyi a tanulsága a szerdai meccsnek. A csapat jelentős hullámvölgyben, Pep karrierje negatív rekordjait döntögeti meg szép sorjában, de ettől eltekintve, köszönjük jól vagyunk.

Nagy csoda nem történt a Chelsea ellen, a szezon már úgy is olyan, amilyen. Ki kéne még facsarni a maximumot belőle.

Nagy sansz nyílt rá, de nem sikerült nyerni az Emiratesben.

Guardiola ötödjére ugrott neki Wenger torkának az öreg francia fészkében, ötödszörre sem sikerült nyernie. Távol nem állt tőle, de ami működött a mágnestáblán, azt a srácok nem tudták kivitelezni a pályán. Egy a biztos egyelőre: még bőven top 4-ben a csapat.

A 2:2 nem meglepetés, zsinórban ez volt a harmadik iksze a csapatnak (összességében a hetedik), alap esetben nem rossz az egy pont az Arsenal otthonában, de a szarban tapicskoló Wenger gárda most megfogható lett volna. Elszalasztott lehetőség.

Két hónap után összejött. Ha a legrosszabbkor kikapni, ez az volt. Az a röhej, hogy még csak nyerni sem kellett volna.

Nem jött össze. 6:6-ra sikerült hozni a párharcot, ez a maximum amit ki lehetett préselni a francia bajnokság listavezetőjével szemben.

Aztán jött a 'megszokott' hazai 1:1 a Liverpool ellen. Jön két nehéz meccs, gyűlnek a sérültek. Nem minden tűnik faszának.

Az előző poszt úgy zárult: megméretett a csapat. Könnyűnek találtatott.

Az egyik legjobb formában lévő Premier League csapat látogatott el a(z) - egyik - legrosszabb formában lévőhöz, így nem is lehetett kétséges, hogy mi lesz a meccs végkimenetele.

A Citynek amúgy is parádés az idegenbeli mérlege - mondhatni otthonosabb a srácoknak távol az Eastlandstől - ez tovább javult.... Hogy szerdán aztán a Stoke City ellen romoljon a hazai...

A hétvégén viszont hál' istennek megint idegenbe kellett utazni, így garantált volt a siker az FA kupában.

Lett még egy meccs a kupában, több mint két év után újra FA kupa meccset játszott a csapat az Etihadban. Ha már így alakult, akkor egy szép győzelem a kerekedett a végére.

Nagy meglepetések nem értek minket, de azért mindig látunk valami figyelemre méltót, ha pályára lépnek a srácok.

Instant Bajnokok Ligája klasszikus született kedd este az Etihadban.

Az utóbbi idők egyik legőrültebb meccsét sikerült behúzni, ez is beleég az agyunkba.

Volt itt minden. De tényleg minden, a futball savát-borsát sikerült belepréselni ebbe a meccsbe, aki látta jó darabig emlegetni fogja, aki nem City szurkoló csak az bosszanthatja: miért nem a saját csapata nyert egy ilyen összecsapáson?!

Ahogy Gary Lineker fogalmazott: csak az hiányzott, hogy Claudio Bravo megegyen egy pitét a kispadon.