Manchester City Blog - Pride in Battle

Milyen is a mostani Manchester City?

A félénk, de helyes srácot kezelésbe vette a legzseniálisabb randiguru. Látszólag minden szuper. Működik a guru taktikája. Tökéletes a megjelenés, lehengerlő a duma, a csaj bekerül az ágyba, de a dákó 82 perc előjáték után áll csak fel. Ki fogja ezt kivárni?! Kínos.

Na, ilyen a mostani Manchester City.

A Chelsea ellen nem jött össze az 1:1, most igen, mégpedig úgy, hogy két ígéretes fiatal játékosunk is gólt szerzett, mégsem esett öngól ezen a találkozón.

Furcsa egy meccs volt, tét semmi, az első tíz perc után le is fújhatták volna - mindenki így járt volna jobban, sokkal jobban - cserébe megfigyelhettünk néhány ritkán játszatott játékost. Túl vagyunk ezen a bl őszön is.

Az előjelek nem voltak fényesek, de minden adott volt, hogy a csapat legalább egy ikszre hozza a rangadót.

Ez nem jött össze, sőt. Nem azt mondom, hogy magát verte meg a csapat - távol álljon tőlem, hogy lenézzem a mai Chelseat -, de főleg a ráadásban történtek felérnek egy tökön rúgással, saját magunknak.

Az elmúlt héten két olyan meccset játszott a csapat, amikor nem pörgette szét magát - hogy ez energiakímélés volt, vagy az ellenfelek voltak ennyire masszívak, végül is tökmindegy - a minimálisan elvárt eredményeket hozták a srácok.

Most a legjobb ütemben jön az egy hét pihenés, hiszen olyan meccs következik, amelyen biztosan nem lesz elég az elvárt minimum teljesítése.

Ismét a legjobb tizenhat közé került a csapat a Bajnokok Ligájában. Hurrá.

Tizenhat között, biztos csoport másodikként várhatjuk a Celtic elleni utolsó - tét nélküli - őszi bl meccset, majd tavaszra a - jelen állás szerint - a PSG, Benfica, Atletico Madrid, Monaco, Dortmund, Juventus hatos valamelyikét.

Elképesztő, hogy milyen visszafogott teljesítménnyel sikerült nyerni Londonban, a Crystal Palace elleni meccsen.

Nem emiatt a kiszenvedett három pont miatt lesz emlékezetes ez a bajnoki, hanem arról, hogy visszatért az elmúlt hat év - egyik - legfontosabb Manchester City játékosa a kezdőbe. Visszatért, de hogy?!

Hihetetlen egy csapat ez a Manchester City. Elseggeli szerdán a világ legjobb csapatát, hogy aztán pontokat veszítsen otthon az angol bajnokság újonca ellen.

Persze, ok és okozat, egy héten belül nem képes háromszor csúcson pörögni a csapat -faszé' nem?! - bla-bla-bla, de nem is ezt várom, csak azt a nyüvest 1:0-át kellett volna tartani a végéig.

Többen felvetették, krízisben a csapat. Talán nem volt krízis, de a látványos felemelkedés megtört, amit egy bénácska hatos követett.

Persze mindenki dörzsölte körülöttünk a tenyerét, de két remekbe szabott sikerrel visszakapaszkodtunk. Visszatekintünk erre a két meccsre és felmérjük a hatos sorozat által okozott károkat.

Már sikeresen hat meccsre nyújtotta a gárda a nyeretlenségi szériát, most a városi rivális rúgta ki a mikiegér kupából a csapatot.

Újabb kudarc, de ez most nem fáj annyira, teljesen más szemmel tudtam nézni ezt a meccset. Látva a két kezdőcsapatot, meglepett volna ha továbbjutnak a srácok.

Túl szépen indult mindent, túl jól, túl simán. Elhittük, hogy minden rendben, patent minden, olajozott az átállás. Elhittük. Az a baj, hogy ti is elhittétek, fiúk. Az a nagyon-nagy baj, hogy elhitetted te is, Pep.

Nincs rendben minden - de szerencsére nem ég még a ház -, de nincs megállás, menet közben kell helyrepofozni a gépezetet.

Benyeltük. Újra. Pep is. Mi is.

Nagy reményeim nem voltak, de reméltem nem törli fel velünk a padlót a Barca. Megtették. Megint. Hülye hibák, bivalyerős ellenfél. Lehet kapaszkodni. Megint. Az elmúlt két meccsen elhagyott négy pont a csoportban, már több mint sok.

Bosszantó, több mint bosszantó meccs. Szar érzés a padlóhoz dörzsölődni.

Guardiola a válogatott meccsek miatti szünetben kissé átgondolta a dolgokat. Nem nagyon, de a glasgowi döccenő és a londoni kisiklás változtatásra késztette a kopasz bosst.