A mai retrócity-ben Rodney William Marsh történetét elevenítjük fel, akit a generációjának egyik legnagyobb tehetségének tartották a 60-as és 70-es években.
Marsh élettörténete 2012-ben került újra reflektorfénybe, akkor párhuzamba állították az akkori csapat tékozló fiújával, Carlos Tévez-zel. Ma mi is felelevenítjük a történetét.
Pályafutását a Fulhamben kezdte, azonban négy év alatt nem sok érdemlegeset tudott letenni az asztalra a Craven Cottage-en, így 1966-ban átigazolt egy másik londoni csapathoz, a Queens Park Rangershez. A "Hoops"-nál már igazolta kiemelkedő tehetségét, a csatárként játszó Marsh vezetésével a QPR a harmadik vonalból egyenesen az elsőosztályba robogott, sőt 1967-ben még behúzta a ligakupát is. Marsh a hat év alatt pedig 211 meccsen 106 gólt mutatott fel, ami meggyőzte Malcolm Allison-t arról, hogy érdemes szerződtetni.
Marsh és Allison
1972-ben klubrekordot jelentő 200 ezer fontért vette meg szezon közben a Manchester City az egyik legjobb formában lévő angol támadót. A City ekkor négy pont előnnyel a tabella élén állt, minden esélye meg volt tehát arra, hogy 1937 és 1968 után harmadjára is bajnok legyen. Allison úgy beszélt Marsh-ról, hogy ő az utolsó fogaskerék a tökéletes gépezetben. Az igazolás azonban visszafelé sült el, nem is kicsit...
Marsh egyéni, már-már önző játékstílusa abszolút nem passzolt a Manchester City sok passzos, kombinatív játékához. Allison húzása olyannyira nem vált be, hogy a City játéka gyakorlatilag szétesett Marsh miatt és a bajnoki cím is elúszott. A négy pontos fór hamar eltűnt és végül csak a negyedik helyre tudott odaérni a City. Allison pedig le is lépett a süllyedő hajóról a Crystal Palace-hoz. Az eset igen erősen beleégett a City történelmébe, szinte nincs egy olyan City drukker még ma se az Eastlands-en, aki nem ismerné a történetet.
finisre egy olyan öncélú tehetséget szerződtetni, mint amilyen Rodney is volt. Tényleg egy szenzációs játékos volt, remek egyéni képességekkel, de egyszerűen nem illett a csapatjátékba." - mondta Joe Corrigan, a City akkori kapusa.
"Attól a pillanattól kezdve, amikor Rodney rálépett a Maine Road gyepére, elkezdett minden a visszájára fordulni. Fantasztikus játékos volt, de mindig csak magára gondolt." - így Mike Doyle.
Marsh sokáig visszautasította a vádakat, ám idővel beismerte, hogy valóban az ő személye és játékstílusa borította fel a csapat egyensúlyát. Azt azonban máig nem érti, hogy sokan még mindig nem tudtak megbocsátani neki. 2003-ban egy tévéinterjúban egyébként "Big Mal" is őszintén elismerte, hogy hiba volt Marsh-t szerződtetni.
Marsh-t természetesen a Gallagher-fivérek is ismerik. Az oasis "Definitely Maybe" című album borítóján szerepel is egy kép róla.
Visszatérve a Tévez-Marsh sztori összehasonlításra még néhány gondolat erejéig. A párhuzam némileg sántít Marsh-al, hiszen Carlitos nem ismeretlenül tér vissza a csapathoz, sőt azt sem lehet mondani, hogy a játéka annyira önző és öncélú lenne mint anno Marsh-é.
Mindenesetre a régi nagy öregek is megszólaltak az esettel kapcsolatban. Ahogyan Marsh-ról is korábban, Corrigan elmondta a véleményét Tévez visszatéréséről is: "Tévez távozása után a csapatmorál erősebb lett és az eredmények is jöttek szépen. Nagyon remélem, hogy nem kapja meg az esélyt a játékra."
Az egykori játékosnak és elnöknek Francis Lee-nek hasonló volt a véleménye: "Nem engedheted meg azt, hogy egy ember miatt kockáztasd az öltözői rendet és azt a remek szellemiséget, amely manapság a City-t körbeveszi. Ha ezt tönkreteszi, az megbocsáthatatlan bűn lenne."
De mint tudjuk, Tévez találkozott Mancinivel, bocsánatot kért. A 2011-es kupagyőzelem után a 2011/2012-es szezonban bajnok lett a csapattal. Ez is történelem már.
