Nem ért senkit sem váratlanul, de megtörtént: Carlos Tévez eligazolt.
Az egész időszak, amit a csapatnál töltött olyan kiszámíthatatlan volt, mint amilyen távozása. Már másfél éve megtörténhetett volna, de még boldogított minket egy kicsit. Az újkori Manchester City első kapitánya, aki trófeát emelhetett a magasba, a csapat legeredményesebb játékosa.
Carlos elment. Egy korszak véget ért?
Már az a tény is döbbenetet keltett, hogy Tévez a csapathoz került 2009-ben, nagyjából (mivel Kia Joorabchian keze is tövig benne a volt a bizniszben, így senki sem tud pontos összeget) 25 millió fontért. Nem volt ez pénz érte, gyengítve a mu, pompás. Az már meglepőbb volt, hogy Mark Hughes a távozó Dunne helyett egyből őt (az angolul akkor még nem túl penge, Salfordból szalajtott argentint) jelölte csapatkapitánynak.
Furcsa, hogy Hughes annak is (plusz még millió és egy dolog) köszönhette a lapátot, hogy Tévez csak decemberre találta meg önmagát. Mire az apacs belendül, a jó Marknak lefőtt a kávé.
A januári ligakupában rendezett derbi után már a lábai előtt hevertünk, a kispadon már Mancini ült. A bajnokság végére Tévez harminc gólnak volt tevékeny részese (35 meccs, 23 gól, 7 gólpassz).
A Bellamy-Tévez-Adebayor támadósornál akkoriban jobbat el sem tudtam képzelni, igazság szerint ők sem. Az új menedzserrel nemigen jöttek ki, a szájuk sem volt kicsi. Mancininek az első dolgai között volt a hármas szétrobbantása, Tévez nehezebb dió volt, ő volt a legjobban kereső játékos, ő volt a csk, és nem mellékesen az egyik legjobb játékos, így a nézeteltéréseket sikerült (egy időre) a szőnyeg alá seperni.
A következő idényben megtörtént az, amire eszetlen rég vártunk, Carlitos csapatkapitányként meglóbált a feje fölött egy trófeát, közben a hazai porondon (bajnokság és kupa) hasonló mutatót produkált, mint az első idényében (37 meccs, 23 gól, 8 gólpassz).
2011-ben borult a bili. Tévez behisztizett, az asszonya lelépett a gyerekkel, ő pedig követni akarta (legalább a kontinensre), de mivel a vezetőség egy elég combos kivásárlási árat határozott meg, nagy duzzogva ódalgott vissza Manchesterbe. Mancini természetesen átadta Kompany-nak a kapitányi szalagot. Az biztos, mi sem tudtuk, hogyan is álljunk hozzá.
A fortyogás szeptemberben baszta le a kukta fedelét, a hírneves müncheni meccs után. Volt itt minden, az „eligazolok"-tól kezdve az „abbahagyom"-ig. A board kötötte az ebet a karóhoz, a „nem mész te sehova" elvet követve inkább nem folyósította Carlos fizetését, e mellett csinos büntetéseket rótt ki rá. Ez a játék fél évig tartott, így már csak a hajrára érkezett vissza Angliába. Mancini visszakozni kényszerült, az „amíg én vagyok a City edzője, addig nem fog a csapatban többet játszani" álláspontjából (pedig a szurkolók nagy része vele volt) a „ha bocsánatot kér, újra játszhat"-ig.
A hosszú kihagyásnak megfelelően a bajnoki cím megszerzésében nem sok szerepe volt (600 perc játék, 4 gól, 3 gólpassz).
A most zárult szezonban a csapat egyik legjobbja volt (40 bajnoki és kupameccs, 16 gól és 16 gólpassz), de ez már csak a hattyúdal volt, a héten a Juventusba igazolt.
Bár feltehetőleg nem ő kérte, de remek trollkodás rögtön nyitásnak a részéről, hogy a szintén ritka nagy paraszt Platini a legendás Del Piero mezét kapta meg, néhány érzékenyebb lelkületű zebra döbbenetére. Az öltözőben is örülhetnek neki, mert kizártnak tartom, hogy a torinoiak kedvéért jelentősen lejjebb adta volna a fizetési igényét.
„...köszönök mindent az elmúlt évekért a Manchester Citynek ... beszéltem Manuel Pellegrinivel, jeleztem neki távozási szándékomat, hiszen úgy éreztem, lejárt az időm..."
Lejárt az időd. Hát le, gondolom Txiki Begiristain diszkréten felhívta a figyelmét: tipli van. Az új board egyértelműen folytatja a söprögető hadjáratát. Eddig a nyári átigazolási szezonban csak 2009-ben igazolt játékosok lettek elhajtva (Santa Cruz, Kolo, Bridge és most Carlos). Hiába csak Tévezért jött be zseton, az eszetlen magas fizetésükön annyit spórol a klub, hogy az eddigi két igazolás (Jézuska és Fernandócska) kijött belőle.
Tévezért az első híreknél többet utalnak (ez így inkább sokkal elfogadható) az olaszok kb. 8 milliós kezdeti összeg mellé (idő/teljesítményarányosan) jön még nagyjából 5 millió font.
Egy korszak véget ért? Igen. Begiristainnék nem kegyelmeznek. Tévez hamarosan harminc, renitens barom tud lenni, Yaya mögött neki volt a legnagyobb a fizetése. Megérett a búcsú.
Egy korszak véget ért. Már az előző szezon átigazolási mérlegét is sikerült nagyjából nullára hozni, a bérköltségeket pedig csökkenteni.
Ki jön helyette? Még nem tudni, de az biztos, hogy brutális pénz nem lesz csak úgy elszórva. Hiába több a bevétele a klubnak, mint valaha (a növekvő jegy és tv-s bevételek mellett soha nem látott mennyiségű támogató sorakozott fel a csapat mögött, nemrégiben az indonéz autógyár a Daihatsu is beállt a szponzorok közé), a gazdálkodás jó kezekben van. Aurelio De Laurentiis, a Napoli tulajdonosa is belátta, ötven millió font körüli összeget nem fog tudni kihúzni a City-ből.
Messze van még augusztus 31-e, egyelőre még csak Carlostól búcsúzunk. Mert összességében piszok jó négy év volt ez. Viszlát, Carlitos!
