Manchester City Blog - Pride in Battle

Új időszámítás kezdődött a csapat életében, érkezik Guardiola, összeáll a katalán board.

Tixiki, Soriano, Rodolfo, Pep. Épül a Barca 2.0? Valami olyasmi.

Hogy ki is ők? A folytatásban erre keressük (próbáljuk keresni) a válaszokat.

Ahogy ígértük, három posztot szentelünk a távozó menedzserünknek edzőnknek, Manuel Pellegrininek (az első kettő itt és itt található).

Ma elérkeztünk ahhoz a három szezonhoz, amit Pelle a Manchester City kispadján töltött, akárhogy is nézzük: nem kevés sikerrel. Felidézzük az elmúlt három év sikereit, kudarcait, igazolásait. Kitérünk az első és az utolsó meccsére, mindenre ami eszünkbe jut.

Pellegrini farewell.

Manuel elment, három posztot szentelünk az ősz mesternek, most a City előtti munkásságára fókuszálunk.

Az első részben megpróbáltam úgy tenni, mintha belelátnék valamennyire a klubon belüli történésekbe, egyúttal összevetésre került Mancini és Pellegrini a vezetőség által diktált prioritások kereszttüzében. Ma ismertetjük a chilei tréner focihitvallását és egyéb személyes emberi kvalitásait.

Manuel Pellegrini elment. Ennek aprópóján elővesszük a chilei edző - vigyázz, nem menedzser - wilkommenposztját az óhazából, upgradelve 2016-ra, megérdemel pár kedves, melegszívű szót.

A legutóbb bemutattuk "Big Mal" játékos-pályafutását, illetve korai edzői karrierjét. A második részben szót ejtünk a City-vel elért sikereiről, a Crystal Palace-nál eltöltött három évéről, továbbá a poszt végén néhány pikáns sztorival megpróbáljuk érzékeltetni, hogy Allison miért is volt a angol labdarúgás legszínesebb egyénisége a 70-es években.

Korábbi játékosa, Rodney Marsh jellemezte így azt a Malcolm Allisont, aki a 60-as évek végén, 70-es évek elején Joe Mercerrel karöltve a csúcsra járatták Manchester City-t. Ha jobban megismerjük az ő történetét, akkor bizony nem áll messze az a megállapítás, hogy a korszak José Mourinho-ját tisztelhetjük benne. Nemcsak a "kékekre", hanem az egész brit labdarúgásra nagy hatással volt az ő személye kollégájával, Brian Clough-fal egyetemben. Forradalmi edzésmódszereket vezetett be, amelyek teljesen új alapokra helyezték az akkori angol labdarúgást. A hivatása mellett ugyanakkor a szó szoros értelmében az "egyszer élünk, de akkor nagyon" szlogennek élt, igazi playboyként szolgáltatott minden héten szaftos olvasnivalót a bulvármédiának. Nőügyeiről (volt, hogy egyszerre négy barátnőt is tartott) és a pezsgőhöz való rajongásáról ugyanúgy messze földön híres volt, mint éles, már-már botrányos, az ellenfeleket kritizáló megjegyzéseiről. Következzen hát az az edző, aki megelőzte a korát, "The Original Special One", azaz Malcolm Allison.

Shaun Goater a 2000-es évek elejének egyik legmeghatározóbb Manchester City játékosa. A klubnál eltöltött öt éve alatt 103 gólt szerzett, és egymás után négy alkalommal is házi gólkirály tudott lenni. Tiszteletére hazájában még nemzeti ünnepnapot is létrehoztak.

A RetróCity című sorozatunk már az 'óhazában' a kedvencünk volt, itt az 'újhazában' is szépen gyarapítottuk a számát. Most a ma 46 éves Shaun Goater kedvéért leporolunk egy posztot. A "Goat" ("Kecske") pályafutását mutatjuk be egy bejegyzés erejéig.

Guardiola ellopta a deadline day-en a showt, de voltak egyéb hírek is, most egy születésnap ürügyén visszakanyarodunk hétfőre.

És ha már a születésnapoknál járunk megemlékezünk egy másik City játékosról is a 'régi időkből'.

Ma a kilencvenes évek közepének Cityjének emblematikus figurájára fokuszálunk. Georgiou, Giorgi, vagy Gio, de ahogy Angliában írták: Georgi Kinkladze lesz a célkeresztben.

Az Everton elleni szerdai meccsen nem sok öröme lehetett az egyszeri City szurkernek, egy valami biztosan: nem kapott gólt a csapat. Nem kapott gólt Joe Hart. Ebben nem sok meglepetés van (hál' istennek), de igazán méltó teljesítmény volt attól a játékostól aki a leghosszabb ideje a keret tagja. Most újabb mérföldköhőz érkezett: ez volt a 250. bajnokija. Jó érzés tudni, hogy lehet még benne még egyszer ennyi. Congrats, Joe!

2003. június 26-án ezen a napon, azaz pontosan tizenegy éve hunyt el tragikusan Marc-Vivien Foé, a csapat kameruni középpályása.

Nyugodj Békében!

Garreth Barry nem egy szupersztár. Nem véletlenül csapott le rá egy újgazdag, a szürke posványból kitüremkedni kívánó klubcsapat akkor, amikor már bőven korban volt. Utólag kijelenthetjük: tizenkétmillió fontért soha rosszabb befektetést. Tökéletes szimbóluma volt annak az átmenetnek, ahogyan középcsapatból elitalakulat lett, illetve aktuálisabban annak is, ahogyan a még merészebb álmokat szövő jelenben többé már nemkívánatos személy a jelenlegi vezetőségnek.