Manchester City Blog - Pride in Battle

Sajnos az év végi hajtás miatt feltorlódtak a beszámolók, rég volt ilyen, most az utolsó októberi és az összes eddigi novemberi meccset átfutjuk.

Ez szám szerint öt meccs, és szám szerint öt győzelem. Nagyon imponáló sorozat. Több, mint imponáló.

A bajnokságban nyolc, a bajnokok ligájában hat pont az előny. Tetemes. Több, mint tetemes.

Ezek a három pontok is a zsákban, a pontokon túl azért és értékesek, mert egyiken sem játszott igazán jól a csapat, mégis (viszonylag simán) meglett a tizenöt pont. Őrület.

A legutóbbi három meccsét az Ethiadban. Mindhárom meccs más miatt volt érdekes, de mindhárom meccset így vagy úgy, sikerült behúzni.

Előny a bajnokságban, a bajnokok ligájában, továbbjutás a ligakupában. Baromi jó idők járnak az Eastlandsen.

A Manchester City az utóbbi hetek után egy újabb erényét csillogtatta meg: nem játszottak jól a srácok, sőt, magukhoz képest sokat hibáztak, de mégis, viszonylag simán hozták a meccset. Nyerni tudni így is kell, rosszul játszva. Nagy erény!

Hat pont, hat gól és más semmi a csoportban két meccs után. Perfekt.

Akárcsak a Trónok Harcában Jon Snow Daenerysben, úgy John Stones is csúcsteljesítménnyel rukkolt elő Rotterdamban. Két góljával keretbe foglalta a City 4 találatát, ezzel ő lett az első védőnk, akinek sikerült a Bajnokok Ligájában duplázni. Pep is megnyugodhat, hiszen végre megszerezte első idegenbeli győzelmét a tavalyi Celtic-Barcelona-Gladbach flop után.

Két hónap után összejött. Ha a legrosszabbkor kikapni, ez az volt. Az a röhej, hogy még csak nyerni sem kellett volna.

Nem jött össze. 6:6-ra sikerült hozni a párharcot, ez a maximum amit ki lehetett préselni a francia bajnokság listavezetőjével szemben.

Aztán jött a 'megszokott' hazai 1:1 a Liverpool ellen. Jön két nehéz meccs, gyűlnek a sérültek. Nem minden tűnik faszának.

Az előző poszt úgy zárult: megméretett a csapat. Könnyűnek találtatott.

Instant Bajnokok Ligája klasszikus született kedd este az Etihadban.

Az utóbbi idők egyik legőrültebb meccsét sikerült behúzni, ez is beleég az agyunkba.

Volt itt minden. De tényleg minden, a futball savát-borsát sikerült belepréselni ebbe a meccsbe, aki látta jó darabig emlegetni fogja, aki nem City szurkoló csak az bosszanthatja: miért nem a saját csapata nyert egy ilyen összecsapáson?!

Ahogy Gary Lineker fogalmazott: csak az hiányzott, hogy Claudio Bravo megegyen egy pitét a kispadon.

A Bajnokok Ligájában volt nem egy olyan kretén, aki már a sorsolásnál pezsgőt akart bontani: juhú, a Monaco lett az ellenfél. Hát apám, nem. Nincs juhú. A BL-ben itt már nincs könnyű ellenfél. Nem véletlenül lettek csoportelsők.

Végignézzük Albert herceg csapatának XXI. századi történetét, amely hullám hegyekben és völgyekben, elnök és edzőváltásban, na meg orosz pénzben bővelkedik.

A Chelsea ellen nem jött össze az 1:1, most igen, mégpedig úgy, hogy két ígéretes fiatal játékosunk is gólt szerzett, mégsem esett öngól ezen a találkozón.

Furcsa egy meccs volt, tét semmi, az első tíz perc után le is fújhatták volna - mindenki így járt volna jobban, sokkal jobban - cserébe megfigyelhettünk néhány ritkán játszatott játékost. Túl vagyunk ezen a bl őszön is.

Ismét a legjobb tizenhat közé került a csapat a Bajnokok Ligájában. Hurrá.

Tizenhat között, biztos csoport másodikként várhatjuk a Celtic elleni utolsó - tét nélküli - őszi bl meccset, majd tavaszra a - jelen állás szerint - a PSG, Benfica, Atletico Madrid, Monaco, Dortmund, Juventus hatos valamelyikét.

Többen felvetették, krízisben a csapat. Talán nem volt krízis, de a látványos felemelkedés megtört, amit egy bénácska hatos követett.

Persze mindenki dörzsölte körülöttünk a tenyerét, de két remekbe szabott sikerrel visszakapaszkodtunk. Visszatekintünk erre a két meccsre és felmérjük a hatos sorozat által okozott károkat.

Benyeltük. Újra. Pep is. Mi is.

Nagy reményeim nem voltak, de reméltem nem törli fel velünk a padlót a Barca. Megtették. Megint. Hülye hibák, bivalyerős ellenfél. Lehet kapaszkodni. Megint. Az elmúlt két meccsen elhagyott négy pont a csoportban, már több mint sok.

Bosszantó, több mint bosszantó meccs. Szar érzés a padlóhoz dörzsölődni.

A második Swansea elleni meccs utáni poszt végén már írtam, hogy túl sok a banánhéj, bármennyire is figyelmes az ember, rá fog lépni. Összejött.

Előfordul. Először annyi történt, hogy az egyik csapat támadószekciója a legjobban működött a szezonban, a másiknak a legrosszabbul a védőszekciója. Ennyi. A másodiknál meg még vissza sem nyertük az egyensúlyunkat és léptünk is rá a következőre. Megvan a szezon első leseggelése, fel kell állni.