Manchester City Blog - Pride in Battle

Emberemlékezet óta nem volt ilyen, nem rágtuk szét a körmünket a deadline day-en. Nem jött tízcsilliárd ajróért cserébe egy stár sem, ellenben tovább szűkült a keret, Pellegrini elégedett, Platini meg beveheti. Felsorolásszerűen átfutjuk mi is történt felénk az átigazolási szezonban, aztán rákanyarodunk az Arsenal elleni derbire

Pazar. Asszem ez a legjobb jelző, amit a Liverpool elleni meccs után használhatunk. Pellegrini megpróbált szép és okos lenni egyszerre, ment neki. Le a kalappal!

Le a kalappal, aztán mehetnek bele a gömbök, ugyanis most már a kupák sorsolása foglalkoztat minket leginkább.

Jól csaptunk bele az új szezonba, az én elvárásomat maximálisan kielégítette a Newcastleben tett kiruccanás. A srácok jobbak voltak, mint egy héttel előtte (igaz a Szarkák sem egy Arsenal).

Még nem volt minden tökéletes, de egy-két kaján vigyor megjelent az arcunkon. Pardew remélem marad egy picit, megvan zsinórban a kilencedik bajnoki győzelem a Newcastle ellen.

Bajnokcsapat!

Eltelt már három hónap, túl vagyunk a vébén, lassan de biztosan felfogjuk: ismét a Premier League trónján a Manchester City!

Három év alatt sikerült mind a négy angliai trófeát begyűjtenünk (a bajnoki címet most másodjára). Abszolút dominancia otthon, egy lépéssel előrébb a Bajnokok Ligájában. Kurva jó volt ez az idény, de már nyakunkon a következő.

Még nem tettünk tisztességen pontot a 2013/2014-re, pedig már fél lábbal benne is vagyunk a 2014/2015-ös ben, így hát jöjjön a gigantikus szezonzáró (és nyitó) megaposzt.

Bár már Skóciában is lezajlott két felkészülési mérkőzésünk, számomra az első, amit egyenesben végignéztem, a Kansas City elleni összecsapás volt - eleinte némi anyázással egybekötve, miután a hivatalos oldalon is reklámozott youtube stream nem akart beindulni, majd mikor végre úgy tett, hiányzott a hang.

Az első kiszvárgott képek a Manchester City 2014/2015 hazai ill. idegenbeli mezéről. Fake or not? Franc se tudja.

2003. június 26-án ezen a napon, azaz pontosan tizenegy éve hunyt el tragikusan Marc-Vivien Foé, a csapat kameruni középpályása.

Nyugodj Békében!

Szemtelenül könnyed győzelmet arattunk a Manchester United ellen. Megint.

Moyes akkora egy köcsög, hogy olyan hatalmas szarkupacot hordott össze a Csend Színházának közepére, amit még szétrugdalni sem nagy öröm, mert irtózatosan büdös lesz az ember cipője.

A meccs nem sikerült valami izgalmasra, de a pirosakkal otthon feltörölni a padlót? Epikus.

Megvan.

Sikerült behúzni a Miki Egér kupát, és ezt akárhogy is nézzük: nagyon büszkék vagyunk rá. Igen, ez a harmadik számú angol sorozat, de sok 'nagy csapat' örülne, ha a vitrinbe tehetné a Capital One kupát.

Pellegrini is megszerezte az első európai trófeáját, betartva az ígéretét, hogy minden sorozat egyformán fontos számára.

Legyünk büszkék, 2014-ben a ligakupa győztese a Manchester City!

Szétkaptuk a Spurs-t, jobban, mint ahogy álmodni is mertem volna.

Apróbb szépséghiba, hogy Andre Marriner sporttárs elengedhetetlennek érezte, hogy főszerepet vállaljon a meccsen. Mindenképp nyertünk volna, így csak az izgalom maradt el.

A csúcsra jutottunk, ott is kéne maradnunk.

Bejelentkeztünk. Szemünk a trófeán.

Eszetlen egy meccs volt, már a monitor előtt ülve elfáradtam, a szezon eddigi legjobb meccsét játszotta a csapat, pedig van miből válogatni. Eszetlen, hogy egy héten belül (ok, többen nem játszottak kedden) sikerül két ilyen győzelmet aratni.

Három pontra a listavezető, összerántottuk az élmezőnyt, januárra megfordulhatnak az eddigi tendenciák, újraindul a bajnokság! Erre a győzelemre büszkék lehetünk. Nagyon.