42 éve tökéletes napja volt a Citynek, a Unitednek nem.
Idézzük meg egy kicsit Denis Law-t és az ő sarkát a történelem lapjairól:
A skót csatár (55 válogatott meccsen 30 gólt termelt) 1940. február 24-én született, a Huddersfield Town-ban kezdte meg a profi pályafutását, a Cityhez 1960-ban szerződött. Remek szezont futott (44 meccs, 21 gól, ebből hatot a Luton elleni kupameccsen lőtt, húsz perc alatt), a klub veztői voltak olyan marhák, hogy (persze nem kevés, 115.000 font) a pénzt választották (és engedtek Law nyomásának is, hiába érezte jól magát a klubnál, a pénz az pénz volt 1961-ben is), elengedtték Torinóba.
Az olaszokak nagy tervei voltak, Law mellett az angol Joe Bakert is leigazolták, de a két britnek nem ízlett az olasz foci (pedig Baker fizetése több, mint a duplája lett, a Hibernianban 5 fontot keresett hetente, Olaszországban 12-őt).
Az elégedetlenkedő Lawra lecsapott a United (Bakerre az Arsenal), jött az aranykor (309 meccs, 171 gól), a csúcspontjai az évek során az 1963-as kupagyőzelem, a két bajnoki cím, az 1964-es aranylabda, majd az 1968-as BEK győzelem volt.
a pályára rohanó szurkolók Law sarkazása után
Law öregedett (11 bajnokin 1 gól az utolsó idényben), a United csúszott le a csúcsról, a vörösök nem hosszabították meg Denis lejáró szerződését 1973-ban.
Az akkori menedzser, John Paul Hart viszont visszacsábította a csatárt, jól tette.
Law már nem volt a csúcsformában, de összesen 29 meccsen 12 alkalommal betalált. Ott és akkor is ő volt a főszereplő.
1974 nyarán Hart rossz egészségi állapota miatt elhagyta a kispadot, az új menedzser Tony Book (aki az előző szezonban még a keret tagja volt, játékosként) lett.
Book kijelentette: nem tart igyényt Lawra, aki bár a felkészülést végigcsinálta a csapattal, 1974 augusztus 24-én bejelentette visszavonulását.
Szóval a legendás gól. 1974 április 27-én esett, az Old Traffordon, alig tíz perccel a vége előtt. A bíró a folyamatos pályára rohanások miatt a 85. percben lefújta a meccset. Ezzel a MU kiesett.
Law látványásan nem ünnepelte a gólját (asszem teljesen érthető), a források ezt teszik az első (híressé vált) “non-celebration” goal-nak.
Kár, hogy nem húsz évvel korábban indult a PL, a BL, a tv-s pénzek beáramlása az angol fociba, más világot élnénk ma.
