Két idegenbeli meccs a tabella alsó helyein található csapatok otthonában, két győzelem, ez a lényeg.
A hétvégén az Aston Villa elleni meccsen sikerült továbbjutni az FA kupa ötödik körébe. Nem volt tv közvetítés, így maradt a BBC Radio Manchester. Kár, jó lett volna látni, több okból is 'történelmi' volt az összecsapás.
Aztán kedden jött a kirándulás a fénybe. Nem volt valami fényes... Szenvedés volt a köbön, de a három pont a lényeg.
A hazaiak keretében három egykori City játékos volt (így álltak fel a csapatok). Lescott a padon, Sinclair és Richards a kezdőben. Micah a kapitányuk, meg is értem, hatalmas hero a srác. Nagyon sajnálom, hogy a balul sikerült olimpiai kalandja után nem jött igazán sohasem rendbe.
A Cityben a sok sérült meghatározta a kezdő összetételét. Hart helyett Caballero kezdett, a két szélső védő Zabaleta és Clichy volt, a védelem közepén Demichelisre fért rá egy kis pihenő, így Sagna lett Otamendi párja.
A középpálya érdekes volt, egyszerre a pályán a Delph, Fernando, Fernandinho hármas, a két szélen Navas és Sterling, elől pedig: Iheanacho. Lőtt is három gólt (négyszer próbálkozott, btw), adott egy gólpasszt. Csillagos tízes.
Egy saját nevelésű stár? Kiba' jó lenne, ha kifutná azt, amit most beleképzelünk.
Pelle aszondta, hogy 'miatta lett eladva Jovetics és Džeko', hátjóvan. Minden estre Nasri helyére ő lesz nevezve a bl-ben (Samir még mindig sanszosabb, hogy később tér vissza, mint de Bruyne).
Delphet persze nagyon nem komázták a birminghamiek, dobáltak rá kígyót, békát (szó szerint), szerencsére az első szöglete után már 0:1 is volt az állás. Fernando keresztbe fejelt labdáját Kelechi kotorta be.
A 23. percben Sterling buktatásáért megítélt büntetőt gurította be. A harmadikra a 75. percig várni kellett, egy tragikomikus hátrapassz után simán a kapuig kocogott. Könnyű klasszikus mesterhármas. A Premier League fennállása óta nem volt ilyen fiatal hat-trick heroja a csapatnak.
A negyedikben is szerepe volt, egy elrontott ollózásra Delph és Sterling és érkezett, Raheem volt a gyorsabb.
Nagyon nehezen fogom megemészteni az ősszel otthagyott bajnoki pontokat. Mindegy, egy darabig úgy sem kell erre járni.
Pellegrini csak az utolsó tíz percben cserélt, akkor is csak fiatalok álltak be, sorrendben Bersant Celina, Angeliño és Cameron Humphreys. Ketten most debütáltak a csapatban, Celina már az előző fordulóban kapott öt percet a Norwich ellen. Kettőjükről picit hosszabban már a nyáron értekeztünk.
A következő kanyarban mehetünk a Stamford Bridgere. Könnyű kis kikirándulás lesz, nem mondom. Amúgy is egyszerű ez a február. A Sunderland már pipa, a hétvégén jön az előttünk, a következő héten a mögöttünk lévő az Etihadba. Rá egy hétre a Chelsea elleni kupameccs, aztán szerdán a kijevi bl meccs, a hónapot a Wembley-ben zárjuk a 'poollal birkózunk a ligakupáért. Nyami.
A deadline day híre egyértelműen Guardiola volt. Lesz egy edzőnk, aki nem csak Guardiolanak képzeli magát, hanem ő maga lesz az. Teljes életnagyságban. Sergeant Pep in the fucking area. Ahogy a tanult muzsikus mondaná.
A Ferran Soriano-Txiki Begiristain páros már régóta tudtuk, hogy abban mesterkedik, hogy Pepet Manchesterbe csábítsa. Barcelona 2.0 az Eastlandsen? Tiki-taka égszínkékben? Filozófia? Oh, mejn gott. Mi lesz itt?!
Azt kb. a szerződésébe is belevették, hogy az utolsó évében fel kell pakolnia a Cityt Európa tetejére. Nem lesz egyszerű, halló, csak szólok! Aztán innen is léphet.
Utána ahogy a katalán board szerint mennie kellenének a dolgoknak, jöhet Vieira (a frissen megnyert mls aranyéremmel a zsebében).
A nyáron aztán lehet költeni (azért sem jött most senki, nyilván), lesz 100+ fontja, + Džekot megveszi végleg a Roma (vagy ha nem, valakire rá lesz sózva a bosnyák gyémánt), Jovetics és az Inter helyzete ugyanez, aztán tuti lesz még néhány meglepő kipenderítés, szerintem Yaya elsők között lesz rátukmálva a Párizsra (vagy mehet Kínába, de ha nem lesz túlságosan durci, egy kis trükkel New Yorkba is mehet levezetni) lesz pénzecskéje dögivel aztán jöhet Messi.
Mondjuk azt el sem tudom képzelni, hogy mi lesz, ha összejön a bl-ben egy City-Bayern.
Szegény Pelle, anno Mourinho miatt szakított vele a Real, most Guardiola miatt mehet.
Akárhogy is történik, Pellét örökre a szívükbe zárták a City szurkolók, öröm volt hallgatni, ahogy éltették Sunderlandben (nagyon furcsa helyzet ez megint, Mancinit is nagy szeretettel engedték útjára), és csatlakozik a hall of fame-ben Joe Mercerhez, Wilfred Wildhoz és Roberto Mancinihez.
Azért nagyot vihognék, ha Pellegrini heynckesi szezonzárást produkálna, én drukkolok neki!
OK, Bye!
Kedd este jött a szenvedés. Négy pozitívuma volt. Az első: Agüero gólja.
A második: Hart rekordbeállítása (a kapitány, Richard Dunne meccsszámát érte el), ez volt a 253. Premier League szereplése a csapatban (a 250.-ről itt emlékeztünk meg), szombaton jöhet a rekorddöntés.
A harmadik: újabb clean sheet, mi mással zárhatta volna ezt a számára mérföldkőnek számító meccset Joey?! (szombaton lehet ismételni!). A negyedik: a három pont. Piszok fontos volt.
Egy igazi x szagú, rossz meccs volt.
Pellegrini a sok sérült miatti kényszerhelyzetben 4-4-2-ben küldte fel a csapatot. Kolarov és Zabaleta a padon, a Sagna, Otamendi, Demichelis, Clichy négyes a pályán. Navas, Fernandinho, Yaya és Silva középen, elől pedig Iheanacho és Agüero.
Hogy a faszba tud ilyen rossz lenni ez a Sunderland? Johnson, Borini, Lens... Defoe is csak inkább a könyökét használta, mint a lábát. A Bayerntől frissen igazolt Jan Kirchhoff nagyot ment, szerintem rosszul tette a Schalke, hogy a sérülése miatt nem tartották rá igényt. Ha nem ezt a paraszt focit játszanák, most is nyerhettek volna, sőt bennmaradnának. De inkább essenek ki.
Szerencsére hamar jött a gól, Navas tizenhatoson belül középre lőtt labdája megpattant, Agüero nem hibázott. De a szar is meghűlt bennem, Billy Jonesnak baromi fontos volt végigszántania Sergio vádliját, miközben gólt lő... Ez szépen meg is fogta Kunt.
A gólig nem voltak meccsben a macskák, de jöttek fel szépen. A szünetben Pelle lekapta a nem túl aktív Iheanachot, jött Fernando, jöhetett a régi jó 4-2-3-1. De nem sokat segített, a második félidő a hazaiaké volt. A City felült a Sunderland játéksítusának, nem sok hiányzott, hogy valami elpattanjon, fejben.
Lábban megvolt sajnos, Navast húzódás miatt kellett lehozni, még az kéne, hogy ő is kidőljön hosszabb időre...
Az utolsó tíz percre pedig Kolarov érkezett Yaya helyett, ment ki a balszélre, Silva meg középre.
Demichelis és Otamendi (Kirchhoff fejesénél életmentő volt a kapu előtti takarítása) nagyon jól állták a sarat. Rengeteg tisztázásuk, blokkolásuk, megnyert párharcuk volt, de az igazi hős Hart volt. Az első félidő végén bemutatott védése Defoe lövésénél pazar volt, Billy Jones kapufájánál pedig zárta a szöget, még az kellett volna, hogy ez a tuskó gólt lőjön... Aztán a második félidő vége felé szépen ütötte szintén Jones lövését és Khazi is hiába próbálkozott kétszer is, túl kisfiú ahhoz, hogy szögletből betaláljon neki.
Szerencsére túl vagyunk rajta.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:
A többi meccsen érdekesen alakultak az eredmények, a Leicester kicsinálta a pudlit, a mu feltámadt és szétkapták a Stoke-ot, a Spurs simázott Norwichban, az Arsenal meg otthon ikszelt le a S'otonnal. Egyben az élmezőny, a Leicester hárommal előttünk, a Tottenham és a gúnárok kettővel mögöttünk. Az első hely és a hatodik (már nemzetközi szereplést nem érő) hely között (West Ham) 11 pont csak a különbség.
Szombat délután jön a Leicester City (Jamie Vardy hihetetlen történetéről itt olvashattok). Kemény lesz. De élre állhat a csapat. Ez nagy dolog lenne.
Lamps, most is itt lehetnél!
