Megérkeztünk Spanyolországba, a soros BL mecsünkre. Mindenképpen győzni kell a Villarreal ellen!
A bajnokin nagyon jól megy, itt az ideje, hogy felpörögjünk a Bajnokok Ligájában. Ma győzni fogunk, erős a csapatom!
Ismét rotálok, cserélnem kell, sok a meccs, sok jó játékosom van. Szavicsnak kell meccsrutin, a bajnokin is lehet, hogy be kell vetnem Kompany kiállítása után. A két szélső bekket mindig cserélem meccsről-meccsre. Nasrit is muszáj játszatnom, és Milner is remek formában van. Még jó, hogy ilyen csapatom van!
Így is sokan vagyunk, ezért a fiamat, Andreát, és az egy hete Wolverhamptonban remeklő Scapuzzit kölcsön is adtuk a harmadik ligás Oldhamnak! Remélem a fiatalok szépen tudnak fejlődni a volt City legenda Paul Dickov szárnyai alatt.
Az újságírók meg folyton Tévezzel nyaggatnak, nem értem! Megmondtam: nem akarom, hogy a csapatban látni! Még a vizsgálat is "kimosdatta". Nevetséges... Ha bocsánatot kér még visszakerülhet a csapatba, de remélem valaki elviszi a télen, és vége ennek a kínos históriának.
Elkezdődik meccs, jól van, hamar átvesszük az irányítást, jobbak vagyunk, a hazaiknál rengeteg a sérült, nem lesz baj!
Jól játszunk. A szokásos labdatartásra, rövid passzokra épül a játékunk. Uraljuk a meccset. Ez tetszik!
A 30. percben Silva labdájával Yaya Touré lép ki, és a védők között gólt lő. Remek! 0:1!
A félidő végén Balotelli tör be a tizenhatoson belülre, ketten legyűrik. Büntető. A magabiztos fiatal értékesíti! 0:2! Micsoda gólöröm. Mégiscsak megérte elcsábítanom Milánóból! Zsinórban ez volt a hetedik meccsen a hetedik gólja. Szünet.
Az istenit bevertem a fejem a kispad tetejébe. Nem vagyok túl jól. Kapok egy jegeszsákot a fejemre, de kóválygok rendesen.
Húúú, hülyébben érzem magam, mint Adolf első nap a konditeremben...
Hol a francban vagyok? Ki vagyok? Az biztos, hogy nagyon kivagyok... Megvan, Guardiola vagyok! A világ legjobb csapatának edzője! Ez egy spanyol bajnoki, igen-igen az ellenfél ... a ki is? Még jó, hogy itt vannak a papírjaim, a Villarreal. Idegenben vagyunk, mert kékben játszunk. Furcsa, mennyi ismeretlen arc. Még mindig hasogat a fejem.
Mellettem a kispad jó kis játékosok ülnek itt. Erősnek tűnik. Hmm, megvettük Agüerot Madridból? Nem emlékszem, de jó vétel volt ez tőlem.
Vezetünk kettővel remek. Az egyik játéksom passzol Yaya Tourénak (nem adtuk el Angliába? mindegy.) megcsinálja a cselt, micsoda játék! 0:3!
Silva meghúzódik (te jó ég, megvettük Valenciából?), cserélek mielőtt baj lesz, lehozom a két gólos Yayát, és csatárt viszek be a helyére. Nem vagyok, egy olasz edző, hogy védő legyen az. Jön egy csatár!
Aztán valami nyugtalanít, behozok inkább egy bekket az egyik támadó helyére. Biztos ami biztos.
A meccs után sokan gratulálnak, nézem a statisztikát: a 7-es számban játszó, (igen, Milner a neve a srácnak) 99 passzt adott a meccsen. A labdabirtoklási arány 38-62 a javunkra. Manchester City? Valami derengeni kezd.
Várjuk csak, én Roberto Mancini vagyok, Európa egyik legeredményesebb csapatának vezetője! Vagy mégsem? Megint fáj a fejem...
A meccs összefoglalója:
