Amit vártunk a srácoktól, azt abszolút végrehajtották: szépen búcsúztunk a Bajnokok Ligájától. Egy félidőn keresztül élt a remény, ám a Villarreal otthon sem tudta feltartóztatni a nápolyi gépezetet, így bekövetkezett az, amire már sokan felkészültünk. Régi jó ismerősünk, az Európa Liga küzdelmeiben folytathatjuk tovább a nemzetközi szereplésünket.
Döcögősen indult a meccs a szempontunkból, hiszen gyakorlatilag ott folytatta a csapat, ahol Nápolyban abba hagyta. Megint a teszetosza, lassú körömpasszos játékot erőltettük és mivel a Bayern "B" sem mártózott meg a meccs előtt a kreativitás gyönyörű tengerében, így nem tépkedtük a hajunkat izgalmunkban. A kezdőcsapatba némi meglepetésre bekerült a jobb bekk helyére Richard Ashcroft, alias Sztefan Szavics, mivel sem Zabaleta, sem pedig Richards nem tudta vállalni a játékot. A fürtös teljes mértékben helytállt a meccsen, nem hozott le egy világszínvonalú teljesítményt, de amit meg kellett oldani, azt sallang mentesen megcsinálta. Mindenképpen jár neki egy piros pont.
A gól nélküli meccset Silva elégelte meg, aki egy szép, négy passzos
kombináció végén lőtte ki 18 méterről a kapu jobb alsó sarkát. A csapat ezután elkezdett játszani, továbbá az addig halk City drukkerek is felébredtek, így végre kezdett egy futballmeccshez hasonlítani az összecsapás. Főleg Agüero és Silva voltak aktívak, 1-1 komoly helyzetük még volt a félidő végén. Ne feledkezzünk meg a bajorokról sem, akik a meccs előtti szájkaratéjuk ellenére minden fajta erőlködés nélkül asszisztáltak a meccshez. Amilyen kezdőt küldött a pályára Jupp, nem is kell ezen csodálkozni. Mindössze kétszer jutottak el Joey-ig, de sem Olics, sem pedig az egyik karibi őstehetség nem tudott gólt szerezni. A félidőben így még éltek a remények, hiszen a Villarreal még nullán tudta a Napoli-t, Svájcban pedig érett a meglepetés.
A második félidő elején sem gázoltunk át a Bayern-en, látszott, hogy a szünet visszavetette az első félidő végi lendületet. Az 51. percben ennek ellenére egy német bénázást kihasználva Yaya már 2-0-ra változtatta az eredményt. De ez mit sem ért, hiszen nem sokkal később Spanyolországban a digók megtudták törni a jeget, és Inler vezetést szerzett a Napoli-nak, amelyet Hamsík még egyel megtoldott a végén. Ezzel pedig elúszott az a maradék hangyányi reményünk is, a győzelem ellenére kiestünk. A végeredmény amúgy hízelgő a németekre nézve, hiszen simán lőhettünk volna 4-5 gólt is, de hát ezzel is csak a hátsónkat törölhettük volna ki.
Az élet igazságos volt végül, a csoportból a másik jobbik csapat ment tovább, ez pedig a Napoli volt. Innen is gratulálunk nekik, bízunk benne, hogy azért mennek néhány fordulót a kieséses szakaszban... Ami pedig minket illet, felesleges siránkozni, minél tovább kell jutni az EL-ben, a bajnokságot közben pedig meg kell nyerni. Ez az idei legfőbb célkitűzés, Manszúr is megerősítette ezt pár hete. Elsők vagyunk a PL-ben, állunk még a ligakupában, januártól beindul az FA Kupa, ehhez jön még ugye az EL is (ahova szintén kiesett a hőn szeretett városi testvérünk is), így aztán tényleg nem kell a kardunkba dőlni, nagyon szép szezont futhat még a banda. Hétfőn Chelsea, lehet tovább robogni bajnoki cím felé.
