Martín Demcihelis az a karakter, akit sokan szeretnek fikázni, még a saját szurkolóik is. Utálom az ilyen szurkereket, szívből.
Én sajnálom, hogy Demi nem rögtön Manchesterbe tette át a székhelyét, miután lejárt a szerződése Münchenben.
Az átlag szurkoló nem más, mint civilben az átlag választó (magyarán, mint a világban a közelmúltban lezajlott különböző választások utóélete megmutatta: tök hülye), a kisebb hibák örökké beégnek az agyba, egy-egy jól letolt szezon meg le van szarva. Így megy ez.
Búcsúzunk a ManCity Szalai Ádámától, átpörgetjük teljes karrierjét.
Martín a Gastón középső névvel a keresztségben 1980. december 20.-án látta meg a napvilágot Justiniano Posse-ben, a távoli Dél-Amerikában. Szóval, lassan 36. Azaz vén fasz fociszemmel (elkeserítő, hogy még ő is fiatalabb nálam egy kicsivel). Tényleg komolyan gondoltam, hogy már 2011-ben le kellett volna igazolni, de így sem rossz, hogy itt volt, sőt.
A Complejo Deportivo-ban és a Club Renato Cesarini után 1998-ban került a River Plate-hez. Viszonylag későn (majdnem 21 évesen) mutatkozott be a felnőtt csapatban. 2002-től Manuel Pellegrini lett az edzője, megszerezte első profi gólját a Rosario Central ellen.
2003 nyarán (nem egy nagy összegért), kb. 4,5 millió euróért szerződött Münchenbe. Az első idényben a középhátvéd és a védekező középpályás posztján. A teljesítménye hullámzó volt, nem csoda. Sok kisebb sérülés hátráltatta az amúgy sem könnyű beilleszkedését és persze a csapatban lévő helye sem volt még kiforrva.
Demi ideje 2004 nyarán jött el. Ottmar Hitzfeldet Felix Magath váltotta a kispadon. Martín többet játszott a középpályán, az év végén a kupa mellé a bajnoki cím is befigyelt. A 2005/2006-os szezon szinte mása volt az előzőnek, hasonlóan eredményes is volt.
2007 februárjában visszatért Hitzfeld, az év végén nem lett semmi sem a vitrinbe pakolva, Demi 50-50%-ban játszott a védelem közepén és egy sorral előtte.
A 2007/2008-as szezontól kezdve már egyértelműen a védelem közepém játszott hősünk, újra kupát és bajnokságot nyert bőrgatyában. Ez így volt egy szezonnal később is, de aranyérem akkor nem került a nyakába.
2010, a legeredményesebb éve Münchenben. 2009 őszén sérült volt, csak novemberre tudta magát visszaverekedni a kezdőcsapatba, de onnan egy egész remek szezont kanyarított. A kispadon Louis van Gaal ült, összejött egy BL ezüst is, de José Mourinho tökéletesen felkészített Intere ellen nem volt sanszuk, de ismét meglett a dupla: salátástál és kupa, ősszel pedig a német szuperkupa. A bajor love story ellenben kezdett kihunyni. LVG dobta Demit, alig játszott már 2010 őszén (öt meccsen volt csak végig a pályán), 2011 elején mindenki megelégedésére a Malagához igazolt.
Akkor lenne igazán szép ez a történet, ha már ekkor Manchesterbe kerül hősünk, akkor tényleg a hősünkként tekinthetnénk rá. Mindannyian.
Régi mestere, Pellegrini viszont számított rá, képességeit ismerte a Riverből, a németországi tapasztalatai csak segítették fejlődését. Nem is csalódott benne.
Júlio Baptista és hősünk volt a két nagy januári fogás. Vállukra is kapták a Malagát és messze-távol repítették a kieső zónából.
A jó forma folytatódott a 2011/2012-es szezonban is, március végén letáboroztak a negyedik helyen és ott is maradtak a végéig.
Jöhetett a csapat első BL szezonja. A selejtezőn a Panathinaikosz volt az ellenfél, persze, hogy ő szerezte meg a vezető gólt.
Rögtön bejutottak a nyolc közé és ott is csak pár percen múlt minden, emlékezetes véghajrával tolta ki őket a sorozatból. A bajnokságban csak a hatodik hely lett meg, de Pelle és Demi búcsút intettek a csapatnak.
Pellegrini ment Manchesterbe, Martín meg az Atletico Madridba, július 11-én jelentették be, de nem maradt sokáig.
Pellegrininek kellett, Demi követni akarta főnőkét, az Atletico meg kegyesen (nem játszott egy percet sem, pedig négy meccsen lett volna rá lehetősége) 4 millió font körüli összegért átpasszolta nekünk. Köszönjük!
2013. szeptember 1. Demichelis megérkezik Manchesterbe. Továbbra is állítom: két évvel később, mint kellett volna.
Egy fiatal Demi a Guardiola Cityjének is alapja lehetett volna, de mi az öregecskedő Demit kaptuk meg.
Nem tudott rögtön kezdeni, sérült volt október végéig, akkor a Chelsea elleni idegenbeli bukó alkalmával láthattuk először.
Azt hittük, hogy kiegészítő ember lesz csak, de nem úgy alakult, hol Kompany, hol Lescott, párjaként szinte az egész idény végigtolta — volt, hogy a kapitányi szalagot is megkapta —.
2014. február 18.-án jött a City-Barca bl meccs. Jó csávó a Martin, jó védő, de voltak hibái, az ő posztján nem meglepő, voltak hibái, persze, de a stigmát ezen a meccsen kapta meg.
A piros lap tiszta, a büntető kétes, de elment a meccs, a bűnbak Demi lett.
Ez őt nem zavarta, főleg a bámulatos véghajrában — a West Brom ellen gólt is szerzett — nyújtott olyan teljesítményt, ami bajnoki címhez segítette a csapatot — a ligakupa már februárban megvolt —.
A következő idényben öt meccsel többet tolt le — azaz negyvenet, többnyire végig —, kevésbé ment neki, kevésbé ment a csapatnak, bár fontos momentumai itt is voltak — rengeteg jó szerelés, vagy pl. az Emiratesben szerzett egyenlítő gólja szeptemberben, amit sajnos nem követett több —.
Az előző szezonban nyújtotta a leggyengébb teljesítményt manchesteri pályafutása alatt — úgy hiszem nem az ő hibája, hogy 35 évesen még egy Premier League élcsapatban kellett középső védőként helytállnia —. Az egyetlen gólját — az utolsó City mezben szerzett gólját — az előző idényéhez hasonlatosan szeptemberre tartogatta, az is fontos volt a German Team Borussia Mönchengladbach elleni egyenlítő találat nagyon kellett a győzelemhez.
A legrosszabb idénye volt, semmi kétség, a 'koporsójába' az utolsó előtti szöget idén február 6.-án a Leicester elleni gyalázat, az utolsót március 20.-án a derbi — vagyis Rashford — ütötte be. Kár.
Utána már csak kétszer — már csak csereként összesen 48. percet — játszott még égszínkékben a Stoke és Soton ellen — Fernando és Fernandiho helyett, inkább védekező középpályásként —.
Én szeretnék csak a szépre emlékezni, szimpatikus fickó, remek karakter. Az első idényében nagyban hozzátett a bajnoki címhez, e mellett két ligakupa arany került a vitrinjébe.
Semmilyen formában nem volt esély, hogy maradjon, augusztus 10.-én jelentették be, hogy az Espanyolba igazolt.
Itt is nagy kihagyással kezdett, az első bajnokiját három hete játszotta, ebben a szezonban így csak 98 perce van a La Ligában.
Remélem rendbe jön minden és még lesz benne egy-két jó szezon. Megérdemelné.
Bye-bye, Demi!
