Manchester City Blog - Pride in Battle

Emberemlékezet óta nem volt ilyen, nem rágtuk szét a körmünket a deadline day-en. Nem jött tízcsilliárd ajróért cserébe egy stár sem, ellenben tovább szűkült a keret, Pellegrini elégedett, Platini meg beveheti. Felsorolásszerűen átfutjuk mi is történt felénk az átigazolási szezonban, aztán rákanyarodunk az Arsenal elleni derbire

Pazar. Asszem ez a legjobb jelző, amit a Liverpool elleni meccs után használhatunk. Pellegrini megpróbált szép és okos lenni egyszerre, ment neki. Le a kalappal!

Le a kalappal, aztán mehetnek bele a gömbök, ugyanis most már a kupák sorsolása foglalkoztat minket leginkább.

Jól csaptunk bele az új szezonba, az én elvárásomat maximálisan kielégítette a Newcastleben tett kiruccanás. A srácok jobbak voltak, mint egy héttel előtte (igaz a Szarkák sem egy Arsenal).

Még nem volt minden tökéletes, de egy-két kaján vigyor megjelent az arcunkon. Pardew remélem marad egy picit, megvan zsinórban a kilencedik bajnoki győzelem a Newcastle ellen.

Szemtelenül könnyed győzelmet arattunk a Manchester United ellen. Megint.

Moyes akkora egy köcsög, hogy olyan hatalmas szarkupacot hordott össze a Csend Színházának közepére, amit még szétrugdalni sem nagy öröm, mert irtózatosan büdös lesz az ember cipője.

A meccs nem sikerült valami izgalmasra, de a pirosakkal otthon feltörölni a padlót? Epikus.

Szétkaptuk a Spurs-t, jobban, mint ahogy álmodni is mertem volna.

Apróbb szépséghiba, hogy Andre Marriner sporttárs elengedhetetlennek érezte, hogy főszerepet vállaljon a meccsen. Mindenképp nyertünk volna, így csak az izgalom maradt el.

A csúcsra jutottunk, ott is kéne maradnunk.

Bejelentkeztünk. Szemünk a trófeán.

Eszetlen egy meccs volt, már a monitor előtt ülve elfáradtam, a szezon eddigi legjobb meccsét játszotta a csapat, pedig van miből válogatni. Eszetlen, hogy egy héten belül (ok, többen nem játszottak kedden) sikerül két ilyen győzelmet aratni.

Három pontra a listavezető, összerántottuk az élmezőnyt, januárra megfordulhatnak az eddigi tendenciák, újraindul a bajnokság! Erre a győzelemre büszkék lehetünk. Nagyon.

Tavaly és tavalyelőtt is 1:0-ra kapott ki a Stadium of Light-ban a csapat, 1987 óta ha november 10-én meccs van, nem nyerünk (három vereség és egy döntetlen ezen a napon), Poyet kezdi gatyába rázni csapatát, nálunk pedig egy sérüléshullám csapott át a fejünk felett.

Előjelek? Kit érdekelnek, bíztunk a sikerben. Már megint mi voltunk a hülyék...

Egy igazán remek gálameccset varázsoltak nekünk szombat késő délutánra a srácok, miután szinte minden megerőltetés nélkül egy laza 7-0-val zavartuk haza csóri kanárikat az Etihadból. A PL-érában először szereztünk ennyi gólt egy meccsen, sőt utoljára is 1968-ban szórtuk meg az ellenfél hálóját ennyi góllal. Otthon tehát továbbra is szanaszét szedünk bárkit: 5 meccs, 5 győzelem, 20-2-es gólarány. Bárcsak idegenben menne fele ilyen jól...

Remek játékkal, mind a 4 gólt a lehető legjobb pillanatokban szerezve, nagyon simán abszolváltuk a városi derbit. Ehhez az kellett, hogy a mieink a szezon eddigi legjobb játékát nyújtsák, míg a United játékosai jóval a tudásuk alatt teljesítsenek. Ez a diadal egyértelmű üzenet a riválisoknak is, hogy teleszart gatyával idén sem érdemes felfutni az Etihad gyepére. Hajtás után újabb Demolition Derby következik.

Elég rendesen hozta az elvárt teljesítményt a csapat a bajnoki nyitányon, nem maradtunk semmiben adósak a riválisoknak.

Válaszokra vártunk a meccs előtt, nem sokat kaptunk. A newcaste-i fekete sereg annyira, de annyira fos, hogy nehéz reálisan értékelni a gárda teljesítményét.

Pardew és fiai kitolták egy héttel a felkészülési szezonunkat, köszönjük.

Ma visszatekintünk 'egy kicsit' az előző idényre.

Száraz tények, számok garmadával, mindenkinek akiknek az ilyesféle csemegék ínyére vannak.

A nemrégiben véget ért bajnoki szezon sokak szerint nem volt sikeres, én visszagondolva csak annyit mondok: soha rosszabbat.