Manchester City Blog - Pride in Battle

Véget ért az idei amerikai kiruccanás. Azt kell mondanom kellemes volt.

Bizakodunk? Simán! Tudjuk hol tartunk? Háááátt, izé, bizakodunk - az meg simán megy nekünk -.

Az első meccsen a MU ellen pontosan tudtuk miért nem ment még a szekér, most csak reménykedhetünk, hogy Poch egy nímand, Pep pedig egy zseni. A Spurs játékosai bénák, az égszínkékek istenek, nem pedig éppen ott tartanak a londoniak az alapozásnál, hogy annyira be volt savasodva az izomzatuk, hogy alig bírtak mozogni.

De bizakodunk, jó lenne, ha amit most láttunk visszaintegetne nekünk a Premier League-ben is.

Sikerült megint nem megnyerni egy rangadót. Eddig 'hatpontos' meccset - azaz a PL top 10-be tartozó csapat és BL csoportkör közvetlen riválisa ellen - eddig csak a Barcelona, a ManUtd, a Stoke és az Arsenal ellen sikerült nyerni, mondjuk a MU és a Barca nyert is meccset ellenünk. Az Everton, a Chelsea, a Suprs, a Liverpool (még a tavalyi bajnok is...) törölte belénk a lábát, ezek mellett pontot kapott a S'oton és még egy-egyet a Tottenham és az Everton (így őket nem sikerült egyszer sem elkapni a szezonban...).

Újabb bosszúság, újabb elhagyott pontok.

A második Swansea elleni meccs utáni poszt végén már írtam, hogy túl sok a banánhéj, bármennyire is figyelmes az ember, rá fog lépni. Összejött.

Előfordul. Először annyi történt, hogy az egyik csapat támadószekciója a legjobban működött a szezonban, a másiknak a legrosszabbul a védőszekciója. Ennyi. A másodiknál meg még vissza sem nyertük az egyensúlyunkat és léptünk is rá a következőre. Megvan a szezon első leseggelése, fel kell állni.

Elkezdtünk egy sorozatot (a poszt előző része itt található), amelyben (készülvén a Liverpool elleni Ligakupa döntőre) bemutatjuk a Manchester City angliai kupafináléit.

Most is próbáltuk minél több fotóval, és videóval színesíteni a bejegyzést.

Reméljük, hogy ez a rész is tetszik majd nektek!

Pontosan tizenkét éve, 2004. február 4.-én egy ártatlan FA kupa visszajátszás a White Hart Lane-en az egyik legizgalmasabb Manchester City meccsé kerekedett amit valaha láttam.

Pedig a szünetben az eredmény, és a jó Joey Barton miatt majdnem hagytam ez egészet a picsába és mentem ki hógolyózni.

Szétkaptuk a Spurs-t, jobban, mint ahogy álmodni is mertem volna.

Apróbb szépséghiba, hogy Andre Marriner sporttárs elengedhetetlennek érezte, hogy főszerepet vállaljon a meccsen. Mindenképp nyertünk volna, így csak az izgalom maradt el.

A csúcsra jutottunk, ott is kéne maradnunk.

Úgy ragyogott vasárnap a Manchester City, mint a nap! Edin Džeko, mint egy napkirály!

A Tottenham rég nem látott pofonba futott bele a White Hart Lane-en! A Manchester City nagyon jó ütemben gázolt át az idény eleji formában (nem) futballozó észak-londoni alakulaton!