Új időszámítás kezdődött a csapat életében, érkezik Guardiola, összeáll a katalán board.
Tixiki, Soriano, Rodolfo, Pep. Épül a Barca 2.0? Valami olyasmi.
Hogy ki is ők? A folytatásban erre keressük (próbáljuk keresni) a válaszokat.
A Manchester City vezetőségi piramisának csúcsán Khaldoon Khalifa Al Mubarak áll. Ő az elnök, de megannyi gazdasági és politikai elfoglaltsága mellett a napi ügyeket az igazgatójára bízza, elszámolni vele kell, a legfontosabb dolgokban az ő döntésére is szükség van (Manszúr sejk pedig még ennyire sem 'ártja bele' magát a dolgokba, az unatkozó olajmilliárdosnak van más dolga, bőven), de a klubot a katalán board vezeti.
Txiki Begiristain, akit mi majd csak szemtelen módon úgyis keresztnevén szólítunk, Director of Football (DoF, szakmai igazgató - legalábbis asszem, így hívnánk, ha mondjuk a Tatabányánál töltené be ezt a szerepet) szerepében tetszeleg csapatunknál 2012. október 28-tól kezdve.
Ferran Soriano 2012. augusztus 17-én lett bejelentve, mint új CEO (Chief Executive Officer - de ha mondjuk tatabányai illetőségű klub igazolta volna le, akkor ma vezérigazgatónak hívnánk minden létező magyar fórumon), bár munkáját csak szeptember 1-jétől kezdte el ténylegesen gyakorolni.
Sorianoban - aki remélhetőleg nem érezné sértve magát, hogy őt nem óhajtom keresztnevén szólítani - és Txikiben megtalálható annyi közös, hogy mindketten olyannyira alkalmazottak voltak a Barcelonánál, hogy a klub még mindemellett kibaszottul sikeres is volt ez idő tájt. Nos, ez mindenképp jó hír. Egyik kutya katalán, másik eb baszk.
Egy kis Soriano gyorstalpaló: 1967. június 16-án született, Barcelonában. Labdarúgó múlt nélküli, igazi gazdasági zseni. A spanyol és a katalán mellett angolul, franciául és portugálul beszél. Tanulmányait Belgiumban, New Yorkban és persze Barcelonában végezte.
1993-től kezdve dolgozott kisebb-nagyobb cégek menedzsmentjében, 2003-ban érkezett meg az FC Barcelonához, ahol gazdasági igazgatóhelyettesként tevékenykedett.
2008-ban távozott a Barcelonatól, miután elég sikeres pénzügyeket honosított meg a csapat háza táján, kirúgása pedig azok után következett be, miután az akkori elnök, Joan Laporta iránti bizalom megtört a fejeseknél, Laporta pedig azon nyomban cselekedett, és inkább lecserélt mindenkit, akit látott, hogy mentse a bőrét (a következő szavazást, mint ismeretes, Rossell nyerte, egyébként kampányolgatott Soriano is, persze nem Rossell mellett).
A Barca után 2009-ben a barcelonai székhelyű Spanair vezetője lett. 2012 januárjáig töltötte be ezt a pozíciót, amikor is gazdasági válságtótól sújtott légitársaságot felvásárolta a Qatar Airways.
Ennek a biznisznek lett még következménye, 2014-ben a barcelonai bíróság a Spanair tizenegy egykori vezetőségi tagját (közte persze Sorianot) összesen 10 millió eurós büntetés megfizetésére kötelezte.
Szerencsére (szerencsénkre) visszatért a labdarúgás világába.
A lényeg, hogy ért a bizniszhesz. A wikipedia szerint egyenesen megháromszorozódott a Barcelona jövedelme regnálása alatt, ehhez persze kellettek a sportsikerek is. Mindenesetre pont egy ilyen ember kellett ahhoz a csapathoz, amely felülmúlva minden emberi képzeletet 190 millió fontot veszítsen egy pénzügyi év alatt. Az előző Bajnokok Ligája kiírásban az FFP-n való túlnyújtózás miatti büntetés végett volt két fővel kisebb a benevezhető keret.
Ez a deficit fordult át a 2014/2015-ös pénzügyi mérleg szerint 10.7 millió fontos profittá.
Ő csak tudja, mi az a Financial Fair Play (FFP), még én is olvastam a regulákat, pedig uncsi, mindezt teljesen bérmentesen tettem. Sorianonak persze nemcsak ismernie kell, hanem valahogy be is kell tartatnia ezzel a brigáddal. Egyelőre úgy tűnik, sikerül neki.
2014-től kezdve a két testvérklubnál (New York City FC, Melbourne City FC) is a CEO pozícióját tölti be.
Szóval 2012 októberében csatlakozott Sorinanohoz régi harcostársa az, akit csak keresztnevén szólítunk, most rólja szóljék tovább a poszt.
Azért írjuk le egyszer: Aitor Begiristain Mujika néven anyakönyvezték 1964. augusztus 12-én az észak spanyolországi Olaberriaban. Azaz ő nem is katalán, hanem baszk, de mi a barcelonai szál miatt maradunk a katalán boardnál.
A Real Sociedadnál kezdett focizni, remek balszélső, bal oldali támadó volt. A Sociedad felnőtt keretében 1982 és 1988 között játszott (spanyol kupát és szuperkupát nyert).
1988-ban igazolta le a Barcelona (ebben az évben lett először spanyol válogatott, összesen 22 alkalommal képviselte hazáját, 6 gólt lőtt), ahol 1995-ig játszott. A Barcával négy bajnokságot, kupát, KEK-et, BEK-et, egy európai és három spanyol szuperkupát nyert.
1995 és 1997 között a Deportivo La Coruñaban szerepelt (egy spanyol szuperkupa itt is összejött), majd a pályafutását Japánban, az Urawa Red Diamondsnál fejezte be.
Mi persze az aktív futball felhagyása utáni időszakára vagyunk kíváncsiak, csalódnunk szerencsére nem is kell, sőt mára már a legtöbb embernek úgy van meg Txiki az emlékezetében, mint az a csóka, aki a Barcelonának igazolgatott.
Ő, akit nem nevezünk nevén, legfeljebb keresztnevén, tovább bírta Sorianonál is egy ekkora klub nyomasztó melóját. Az előbb tehát hazudtam, 2008-ban Laporta nem ebrudalt ki mindenkit, akit maga előtt látott (vagy Txiki épp a mellékhelyiségben dekkolt), ez a tag ugyanis egészen Laporta leköszönéséig DoF volt a Futbol Club Barcelonanál.
Txiki idejében persze nem csak tökéletes játékosokat vett a Barcelona, ezt korántsem állíthatjuk. Sőt. Viszont ott annyira belefért leigazolni néha 25 milliót egy újabb sötét erőt (egy bizonyos ukrán férfiembert, Dmytrot, akit ugyancsak a keresztnevén szólítunk), hogy már azt sem tudjuk, volt-e valaha ilyen.
Ezenkívül néha megvett egy talicska fos brazil játékost (lehetőleg jó drágán), csak úgy heccből, mert mégiscsak a Barcelona góréja volt (Henrique, Keirrison). No, meg pletykálják, hogy Ronaldinho vagy éppen Eto'o igazolásában ő semmilyen részt nem vállalt. Szerintem ez az egész tökmindegy. A lényeg, hogy Txiki ott volt akkor, amikor igazán nagy dolgok történtek a világ futballjában. Ott volt, a nevét adta hozzá, és valószínűleg dolgozott is ezt-azt.
Txiki egy korábbi interjújában elmondta (amikor is elhagyta a Barcát), valóban megkereste őt a Chelsea, de nem értett egyet Abra filozófiájával (ha egyáltalán vélt felfedezni olyat). Kiemelve a lényeget, valami ilyesmit mondott Txiki: értelmetlen alkalmazni erre a posztra olyan embert, akinek megvan a saját képe a futballról, és aki pontosan tudja, hogyan indítaná útnak a csapatai fejlődését, ha aztán az első csapat edzője teljesen máshogyan gondolkodik. A vezetőedzőnek és Txikinek együtt kell működnie, de nem ám csak úgy latszólag, úgy tényleg. Txiki elképzelt magának egy világot, és nekem nem úgy tűnik, hogy ő abból alábbhagyna, a sejk és Mubarak meg alighanem ráhagyja az egészet, mert láthatja, hogy valamihez ért.
Txiki pedig úgy jött ide, hogy tudta, mi a szitu. Ezért én nagyon bízom benne, nem csak kertelés ez az egész, valóban egy olyan rendszerről beszélünk, amelynek mindenki ugyanolyan aktív részese, mindenki hozzátesz a közöshöz olyat, ami már előzőleg is el volt képzelve, mert mindenki tudja, hol a helye, mi a dolga.
Nem lehet tovább kerülgetni az utánpótlás témát. Éjnek éjjelén nincs kedvem leírni, mennyire csodálatos is a La Masia, de bizonyára tényleg az. Soriano persze nem ért (annyira) a focihoz, Txiki révén viszont elsajátíthat majd itt valamit, vagy legalábbis kontaktjai révén elérheti azt a bizonyos valamit.
Azzal, hogy Txiki nem ment bele a Chelsea-projektbe, mert nem lett volna semmi átfedődés az utánpótlás és a felnőtt szint között (én ezt olvastam ki az interjúból), egyértelműen kiderül, hogy itt olyan lehetőségek lettek felvázolva előtte, amik ezt lehetővé teszik. Muszáj idéznem korabeli önmagam a posztból, mert megint helytálló a tétel: "ez mindenképpen jó hír".
Brian Marwood egy hasonlóan fontos funkciót tölt be, sőt, szinte ugyanolyat, csak egy más levelen. A CFA, azaz a City Football Academy (ha Tatabányának lenne futballakadémiája, akkor futballakadémiának hívnánk ezt a részleget) főmuftija. Esetünkben Txiki történetesen jobb, tapasztaltabb Marwoodnál.
Marwood 1960. február 2-án született az angliai Seahamban. Egy közepes labdarúgó karriert futott be, a Hull City-ben kezdte a pályafutását, innen a Sheffield Wednesday-be, majd 1988-ban az Arsenalba igazolt (ebben az évben játszotta egyetlen válogatott meccsét), de nem tudott gyökeret verni egy sérülés miatt Londonban. A Sheffield Unitedben, a Middlesbroughban és a Swindon Townban is megfordult, majd 1994-ben a Barnet gárdájában fejezte be profi pályafutását.
1990 és 1993 között a profi labdarúgók szövetségének elnöke volt.
A 2000-es években a nike-nál dolgozott, mint marketing menedzser, itt volt kollégája (Txiki elődje) Garry Cook, aki magával hozta a klubhoz.
Marwood és Txiki is szorosan összedolgozik Sorianoval és Guardiolával, mindketten, úgymond, jelentéseket kell majd tegyenek nekik a dolgok lefolyásáról.
Az U 18-as csapat ezdzője Jason Wilcox, aki 1971. július 15-én született az
angliai Farnworthben.
Az egykori háromszoros válogatott balszélső a Blackburn neveltje, a legnagyobb sikere az 1995-ös bajnoki cím. 1999-ig maradt a Roversnél, ekkor vitte el az akkoriban kiváló Leeds.
Innen a Leicester City-be igazolt 2004-ben, a profi pályafutása 2006-ban a Blackpoolban ért véget.
2012-ben az U 13-as csapat edzőjeként kezdte meg a munkát Manchesterben, az U 18-as csapatot 2013 óta vezeti.
Az U 21-es gárda edzője Simon Davies, a manchesteri születésű (1974. április 23. a napja) a united aranyifjai közé tartozott, de nem tudott egykori csapattársaival (Beckham, Butt, G. Neville..) lépést tartani, nem termett neki sok babér pirosban, de máshol sem igazán. Vagy tíz kisebb klubban játszott, egyszeres walesi válogatott lett.
A City-nél 2010-ben kezdett gyerekkel foglalkozni, (edzői munkája az amatőr Chester City-nél volt előtte), majd az U 16-os csapat edzője lett. Az U 21-es korosztályhoz 2013-ban került, akkor még mint Patrick Vieira segítője. 2015 végén, amikor a francia átvette a New York City kispadját, Davies vette át Vieira munkáját Manchesterben.
Az U 18-as alatti korosztályok szakmai munkáját Mark Allen koordinálja, a munkáját a City-nél 2009-ben kezdte.
2014 tavaszán tovább erősödött a spanyol katalán vonal. Megérkezett a klubhoz Rodolfo Borrell, aki a Youth Global Technical Director pocizóba került.
Borell 1971. január 31-én született Madridban. Komoly futballkarrier nélkül vágott bele az edzősködésbe, több spanyol klubnál is megfordult, majd 1996-ban átvette a Barcelona ifjúsági csapatának az irányítását. A teljesség igénye nélkül tanítványa volt az évek során: Arteta, Xavi, Messi, Pique, Fabregas, Iniesta, Valdés, Reina...
Barcelonából Ángel Pedraza csábította el a görög Iraklishoz segédedzőnek 2008-ban, ez a kaland nem sikerült túl jól, november elején menesztették Pedrazat, három meccs erejéig Borell vezette a csapatot, majd decemberben ő is távozott.
2009 elején visszatért a barcelonai fiatalokhoz, innen hívta Liverpoolba Rafa Benítez. A 'poolnál 1998 és 2011 között az U 18-as csapat edzője volt, 2011-ben átvette a tartalék csapat irányítását, majd a teljes angol tartalékbajnoki rendszer átalakítása után a LFC utánpótlásának vezetője lett.
Itt nem sikerült 'felszínre hozni' annyi tehetséget, mint Barcelonában, de az ő keze alatt vált felnőtt játékossá Sterling, Suso, Wisdom és Flanagan.
2013-ben Brendan Rodgers nyomására a 'pool átszervezte a csapat utánpótlásképzését, Borell mehetett, jött is, Manchesterbe.
Borell nem csak a Manchester City utánpótlásképzésért felelős, hanem a teljes franchise az ő felügyelete alá tartozik. Melbournetől kezdve New Yorkig, az ázsiai akadémiákon át a női csapatokig koordinálja a szakmai munkát. Ezért Global Technical Director.
Nagyon komolyan vesszük ezt az egész akadémiásdit, és ez - úgy van -
mindenképpen jó hír.
Természetesen kihagyhatatlan Pep Guardiola neve az egészből. Nyilván, ha már itt van a teljes fél Barca stáb, ő sem hiányozhat. Meg is érkezett.
2016 júliusa, összeáll újra a katalán board Manchesterben, kezdődhet az új időszámítás.
Pellegrini egy igazi úr - a charming man, ahogy nevezték - aki mindent a klub érdekeinek rendelt alá. Ő volt a két lábon járó Manchester City, a klub értékeinek a megtestesítője (aki azért kézzelfogható eredményeket is bepakolt a vitrinbe), a jóságos, bölcs nagybácsi figura. Ezen csavarnak egyet Pep érkezésével.
Josep Guardiola Sala 1971. január 18-án született a katalóniai Santpedorban. 1984-től volt a Barcelona játékosa. 1990-ben mutatkozott be a felnőttek között (de '92-ig még a Barca B-ben is letolt 52 meccset, így nyert egy harmadik vonal béli bajnoki címet is). Tizenegy évig volt a katalán klub játékosa, ez idő alatt hat bajnokságot, két kupát, négy szuperkupát, BEK-et, KEK-et, két európai szuperkupa nyertek meg (öt évig együtt a pályán Txikivel).
1992-ben olimpiát nyert a spanyol korosztályos csapattal, a nagy válogatottban 47 alakalommal kapott szerepet (5 gól).
2001-ben hagyta el Barcelonát, akkor hívta a City is (az akkori játékospolitikának megfelelően rengeteg kiöregedő sztár körül szaglászott a klub), de egy nem túl sikeres olaszországi kalandba vágott bele inkább. Huszonnyolc meccs jutott neki a Bresciában és a Romában három év alatt.
Katarban kötött ki 2003-ban az Al Ahlinál, majd a mexikói Doradosban fejezte be a pályafutását, 2006-ban.
Az edzősködésbe hamar belevetette magát, 2007-ben a Barca B kispadján debütált, ahol megnyerte a fiatalokkal a negyedik vonal aranyérmét.
2008-ban jött a fordulat, a Barca meneszteni akarta Frank Rijkaardot. Txiki már tárgyalt is Mourinhoval (a hírek szerint Michael Laudrup volt a harmadik jelölt), de nem ő volt aki ezt a döntést meghozhatta. Laporta, Soriano, a Barcelona tótumfaktuma Johan Cruyff (és persze Txiki) egy listát állított össze a kívánatos edző jellemzőivel, amiben szerepelt, hogy nem menedzsert keresnek, edzőt aki felett ott áll a katalán board, amelynek a döntéseit el kell fogadnia, sőt ki kell állnia mellette. Lehetőség szerint csak a hivatalos sajtótájékoztatókon szerepeljen, nem kell a médiacirkusz (ez Manchesterben is így van, lásd. Pellegrini működését, mind a vezetés, mind pedig a sajtószereplés terén, Pellét sem sűrűn láttuk a szokásos meccs előtti/utáni sajtótájékoztatókon kívül).
Fontos volt még ezen a bizonyos listán, hogy a jövendőbeli edző játékrendszere alkalmazkodjon a Barca hagyományaihoz (jöhet a tiki-taka itt is? ó faszom). Az edzésmódszerei tökéletesen felkészültek, naprakészek legyenek, legyen jelen a csapat minden gyakorlásán, szervezze meg az edzéseket, ehhez persze a megfelelő stábot kiválaszthatja. Mutasson példát a játékosoknak, a fiatalokat segítse a fejlődésben.
Az elvárások között volt még a megfelelő edzői tapasztalat megléte. Nos, ez ami hősünknek ekkor (még) nem volt meg, ennek ellenére az előbbi pontok alapján úgy gondolta a katalán board, Guardiola az alkalmasabb a pozícióra.
Mourinho ekkor szíve minden gyűlöletét a Barcelona és Pep felé fordította. Parádés lenne ha a nemzetközi futball legendássá nemesedett cicaharca Manchesterben folytatódna.
(többek között) Txiki és Soriano megadta a lehetőséget (ezt a 'szívességet' viszonozza most?), Pep 2008 nyarán leült a Barcelona kispadjára. A többi már történelem (képes lesz ezt a csodát végigvinni újra a katalán board? reméljük, igen).
2012-ig vezette a katalán óriást, megnyert mindent ami szembejött. Három bajnoki cím, két kupagyőzelem, három spanyol szuperkupa. Két bl győzelem, két európai szuperkupa, két világkupa. Eszetlen magasságok.
Nem csak a címek, a játék is korszakos volt. Őt emelték trónra a világ legjobb játékosai, vagy ő hozta ki a világ legjobbjaiból amit igazán tudnak? A kritikusai az előbbit dörgölik az orra alá, volt játékosai és elemzői az utóbbi mellett teszik le a voksot.
2012-ben (egy kupagyőzelemmel) búcsúzott, némileg meglepő módon, úgy érezte elérte amit lehetett, átadta a stafétát. Egy időre eltűnt a szemünk elől (németül tanult, a kis huncut).
A Bayern 2010-ben nyert utoljára bármit is (két év, te jó ég, omg?! hogy élték túl??!), Heynckes a nyugdíj felé kacsingatott, a Bayern vezetése pedig 2013 januárjában bejelentette: Guardiola lesz a csapat edzője nyártól (ismerős a sztori, nem?). Hasonló módon intett búcsút Münchennek, csak most a szerződése lejárta után rögtön munkába áll Manchesterben.
Pep pechje, hogy Jupp megnyert mindent a szezon végén, de tényleg mindent. Így nehezebb volt a pálya. A világkupát és az európai szuperkupát behúzta. Mindhárom bajnokságot megnyerte, két kupát is a magáénak tudhat.
Itt a bibi a nemzetközi szerepléssel volt. Három spanyol csapat (Real, Barca majd idén az Atletico) ellen sem sikerült a döntőbe kerülniük (pedig most közel voltak), ez akkora skandalum sok (főleg magyar) bajornak, hogy örülnek is a távozásának.
2016 nyara, indul az új időszámítás.
Guardiola a házban. Pep holisztikusabb lesz a holisztikusnál, rengeteg minden fut össze majd a kezeiben. Új alapokra kerül a klub, mindent újra kell építeni (ezt a korszakváltást is jelzi a régi-új címer).
A legfontosabb az utánpótlásképzés, ahogy Pellegrini búcsújánál írtuk: 'Iheanachon kívül egyetlen fiatal sem került be a klub vérkeringésébe', ezen kell változtatni. Az Etihad Campus kész, a fentebb említett urakkal kell kidolgoznia a következő évek koncepcióját: a terv az, hogy 2027-re a keret 50%-át adják ki az innen kikerülő fiatalok. La Masia 2.0? Lehet. (bár a nemrégiben megjelent nso-s Tajti Matyi interjúból az világlik ki, az a hely sem olyan már, 'mint régen', ennek bizonyára köze van ahhoz, hogy a fent nevezett urak már nem ott, hanem itt dolgoznak már).
2027-ig rengeteg az idő, de a keretet már most át kell alakítani, nem lesz könnyű. Izgalmas időszak elé nézünk: új koncepció, új edzők (a katalán board vonalra ráerősítendő Pep a hírek szerint Artetát szeretné egyik segítőjének, de azért szerencsére Brian Kidd marad. Kiddo 2009-óta jelenti a folytonosságot a City kispadján), új játékosok.
Reményteljes fiatal van most is már, nem is egy. Iheanacho már idén megmutatta magát, Patrick Roberts februárban került a Celtichez, április elején lett kezdő, azóta kimagaslik a skót bajnokcsapatból. Jason Denayer tavaly a Celitcben, idén a Galatasaray-ban állta meg a helyét, belga kerettagságot ért ez neki (pont Kompany helyett hívták be), Bersant Celina pedig most kapott hosszú távú szerződést.
A board nem siet. Ennek a legékesebb bizonyítéka, hogy nem érdekelte őket, ha 'rámegy' a szezon (a bl helyet biztosra vették, de ilyen meleg végjátékra nem számítottak). A fontos az volt, hogy jelezzék a kiszemelteknek: Pep a City edzője. Furcsa volt látni a képeket, amikor Txiki és Pep már márciusban (suttyomban) Amszterdamban futott össze, hogy a jövőt tervezzék (csoda, hogy léket kapott a csapat ilyen háttér mellett? nem.). Az, hogy nem lesz könnyű az új keret összekalapálása, jelzi hogy az akkori fő 'célpont' Gündogan hosszú időre lesérült, ami nehezítheti az átigazolását.
Rengetegen vannak akik szerint Pep korunk legnagyobb elméje a labdarúgásban. Sokan azt jósolják, hogy itt lesz először menesztve. Ki tudja? Valami nem ezt súgja.
Eddig pályafutása során nagyjából húsz tétmeccsenként bezsebelt egy trófeát, ez Manchesterben borítékolhatóan nem lesz így. Edzői karrierje legnagyobb fája várja a fejszéjét.
Én nem voltam eddig nagy híve, nem kedveltem a játékrendszerét (főleg a barcelonait, de a hatékonyság felől egy szemernyi kétségem sem volt), de az is tény, annyira mély benyomást az Etihadban egyik ellenfél sem hagyott bennem az utóbbi években, mint a Leicester 2013-as Bayern, ez fix.
a poszt egy részét definitely maybe, a másikat mgyuri pötyögtette be a klaviaturába
