Manchester City Blog - Pride in Battle

2003. június 26-án ezen a napon, azaz pontosan tizenegy éve hunyt el tragikusan Marc-Vivien Foé, a csapat kameruni középpályása.

Nyugodj Békében!

Szemtelenül könnyed győzelmet arattunk a Manchester United ellen. Megint.

Moyes akkora egy köcsög, hogy olyan hatalmas szarkupacot hordott össze a Csend Színházának közepére, amit még szétrugdalni sem nagy öröm, mert irtózatosan büdös lesz az ember cipője.

A meccs nem sikerült valami izgalmasra, de a pirosakkal otthon feltörölni a padlót? Epikus.

Megvan.

Sikerült behúzni a Miki Egér kupát, és ezt akárhogy is nézzük: nagyon büszkék vagyunk rá. Igen, ez a harmadik számú angol sorozat, de sok 'nagy csapat' örülne, ha a vitrinbe tehetné a Capital One kupát.

Pellegrini is megszerezte az első európai trófeáját, betartva az ígéretét, hogy minden sorozat egyformán fontos számára.

Legyünk büszkék, 2014-ben a ligakupa győztese a Manchester City!

Szétkaptuk a Spurs-t, jobban, mint ahogy álmodni is mertem volna.

Apróbb szépséghiba, hogy Andre Marriner sporttárs elengedhetetlennek érezte, hogy főszerepet vállaljon a meccsen. Mindenképp nyertünk volna, így csak az izgalom maradt el.

A csúcsra jutottunk, ott is kéne maradnunk.

Bejelentkeztünk. Szemünk a trófeán.

Eszetlen egy meccs volt, már a monitor előtt ülve elfáradtam, a szezon eddigi legjobb meccsét játszotta a csapat, pedig van miből válogatni. Eszetlen, hogy egy héten belül (ok, többen nem játszottak kedden) sikerül két ilyen győzelmet aratni.

Három pontra a listavezető, összerántottuk az élmezőnyt, januárra megfordulhatnak az eddigi tendenciák, újraindul a bajnokság! Erre a győzelemre büszkék lehetünk. Nagyon.

Parádé. Nem sok más szó jut eszembe a kedd esti meccs után. A továbbjutás eldőlt már rég, a továbbjutók is, ennek ellenére (emiatt?) remek mérkőzést játszott a csapat Münchenben.

Talpon a BL-ben tavasszal? Ilyen sem volt még, ízlelgessük.

Tavaly és tavalyelőtt is 1:0-ra kapott ki a Stadium of Light-ban a csapat, 1987 óta ha november 10-én meccs van, nem nyerünk (három vereség és egy döntetlen ezen a napon), Poyet kezdi gatyába rázni csapatát, nálunk pedig egy sérüléshullám csapott át a fejünk felett.

Előjelek? Kit érdekelnek, bíztunk a sikerben. Már megint mi voltunk a hülyék...

Ma folytatódik a BL, a CSZKA Moszkva a következő ellenfél. Ilyen sem volt még túl sokszor, a csapat rövidke Bajnokok Ligája pályafutása során.

Itt az ideje, hogy a nemzetközi kupákban is újra oroszlánbarlangnak számítson az Etihad. Végre, két év után újra nyerhetünk hazai pályán, Bajnokok Ligája meccsen.

Egy igazán remek gálameccset varázsoltak nekünk szombat késő délutánra a srácok, miután szinte minden megerőltetés nélkül egy laza 7-0-val zavartuk haza csóri kanárikat az Etihadból. A PL-érában először szereztünk ennyi gólt egy meccsen, sőt utoljára is 1968-ban szórtuk meg az ellenfél hálóját ennyi góllal. Otthon tehát továbbra is szanaszét szedünk bárkit: 5 meccs, 5 győzelem, 20-2-es gólarány. Bárcsak idegenben menne fele ilyen jól...

Remek játékkal, mind a 4 gólt a lehető legjobb pillanatokban szerezve, nagyon simán abszolváltuk a városi derbit. Ehhez az kellett, hogy a mieink a szezon eddigi legjobb játékát nyújtsák, míg a United játékosai jóval a tudásuk alatt teljesítsenek. Ez a diadal egyértelmű üzenet a riválisoknak is, hogy teleszart gatyával idén sem érdemes felfutni az Etihad gyepére. Hajtás után újabb Demolition Derby következik.

Garreth Barry nem egy szupersztár. Nem véletlenül csapott le rá egy újgazdag, a szürke posványból kitüremkedni kívánó klubcsapat akkor, amikor már bőven korban volt. Utólag kijelenthetjük: tizenkétmillió fontért soha rosszabb befektetést. Tökéletes szimbóluma volt annak az átmenetnek, ahogyan középcsapatból elitalakulat lett, illetve aktuálisabban annak is, ahogyan a még merészebb álmokat szövő jelenben többé már nemkívánatos személy a jelenlegi vezetőségnek.