Manchester City Blog - Pride in Battle

Szűkös határidőn belül kiderül, hogy mit tartogat számunkra ez a szezon, az FA Kupa küzdelmeit illetően pedig erre már valószínűleg estére választ is kapunk.

Új sorozatunkban egy kis történelmi kirándulást teszünk a Manchester City múltjába hogy hová?! mi a faszt szívtál?! nincs is nekik olyanjuk, lol. Ez a három részes sorozatunk első része. Felelevenítjük a City legnagyobb hazai kupasikereit, rengeteg képpel, és videóval illusztrálva.

Olyan kevés ilyen hét van, hogy se bajnoki, se kupameccs, se nemzetközi találkozó, se semmi.

Nagy kínunkban összedobtunk pár kis színes hírt, képet, videót. Plusz a végére egy visszaemlékezés egy remek meccs évfordulójának ürügyén.

Egy kicsit visszapörgetjük az idő rohanó kerekét és néhány mondatban megemlékezünk a klub valaha volt legszebb időszakáról. Jöjjön egy kötelező töri korrepetálás.

Igazából semmi meglepő sem történt az Etihadban szombat délután.

Nyert a Leicester, simán. Ahogy ebben a szezonban eddig, a csapat most sem tudott normális teljesítményt nyújtani a kellemes manchesteri februárban, így a Rókák szépen hazabattyogtak a megérdemelt három ponttal. Baromira mondjuk nem is bosszantott, megérdemelték.

A legendás magyar Aranycsapat játéka nagy hatással volt a világ labdarúgására. Nem volt ez alól kivétel az angol labdarúgás, azon belül is a Manchester City sem. A magyar csapat egy radikálisan új felállást alkalmazott, ennek pedig a mélységből induló Hidegkuti Nándor volt a kulcsszereplője. Ugyanezt a szerepet az a Don Revie töltötte be a City-ben, aki inkább a Leeds United menedzsereként maradt meg a futballszeretők emlékezetében, holott az 50-es években az egyik legsokoldalúbb játékosnak számított Angliában. Hajtás után röviden arról lehet olvasni, hogy hogyan is vált a Manchester City az 50-es évek közepén kiesőjelöltből, a szigetország egyik meghatározó csapatává.

Guardiola ellopta a deadline day-en a showt, de voltak egyéb hírek is, most egy születésnap ürügyén visszakanyarodunk hétfőre.

És ha már a születésnapoknál járunk megemlékezünk egy másik City játékosról is a 'régi időkből'.

Pontosan tizenkét éve, 2004. február 4.-én egy ártatlan FA kupa visszajátszás a White Hart Lane-en az egyik legizgalmasabb Manchester City meccsé kerekedett amit valaha láttam.

Pedig a szünetben az eredmény, és a jó Joey Barton miatt majdnem hagytam ez egészet a picsába és mentem ki hógolyózni.

Két idegenbeli meccs a tabella alsó helyein található csapatok otthonában, két győzelem, ez a lényeg.

A hétvégén az Aston Villa elleni meccsen sikerült továbbjutni az FA kupa ötödik körébe. Nem volt tv közvetítés, így maradt a BBC Radio Manchester. Kár, jó lett volna látni, több okból is 'történelmi' volt az összecsapás.

Aztán kedden jött a kirándulás a fénybe. Nem volt valami fényes... Szenvedés volt a köbön, de a három pont a lényeg.

Amiről eddig csak halkan beszéltünk, a jelek szerint hivatalossá vált:

Az Everton elleni ligakupa elődöntőben újra előkerült a banán.

Sokan kérdezték már tőlem, hogy a City szurkolók miért hadonásznak felfújható banánokkal a lelátón. Nos, a blog adta lehetőséget kihasználva, most akkor egy szélesebb közönségnek is ismertetem ennek a történetét. Külön érdekességet ad a sztorinak, hogy némi magyar vonatkozás is szerepel az egészben.

Megyünk a Wembley-be!

Fasza lesz, két évvel a Sunderland elleni győzelem után nekiugrani a mikiegér kupa fináléjának. Bazz, ez öt éven belül a negyedik olyan kupa, vagy ligakupa döntő a Wembley-ben, amiben érdekelt a csapat.

Viszonylag sima lett a vége (igen, lehet bírózni, de annyira ne, mi sem tettük az első meccs után), de sajnos egy komolyabb áldozata került ez a döntő.