Manchester City Blog - Pride in Battle

Agüero a Palace ellen is betalált, így már csak egy gól választja el attól az argentin zsenit, hogy beállítsa Eric Brook 177 gólos klubrekordját. De ki is volt Eric Brook? Annak ellenére, hogy már cirka 78 éve a klub legeredményesebb játékosa, a nevével - Agüero révén - csak most kezdett el ismerkedni a szélesebb rajongótábor is.

Ha volt valaki az elmúlt években a keretben, akivel azonosulni tudtam, az te vagy. Mind olyanok akartunk lenni, mint te, Pablo.

Véredet adtad, küzdöttél - meg is kopaszodtál - értünk.

Most elmész, de - mivel egy véletlenül Buenos Aires-ben született trú mancunian arc vagy - nem messzire. Látni, nézni, követni tudjuk egymást. Fogjuk is!

Viszlát, hősöm!

A profi futball olyan, mint a háború. Aki túlságosan korrekt, az elveszett.

Rinus Michels

Ma egy érdekes történet kerül terítékre, a főszereplője David James, akit 'helyzetbe' hozott Stuart Pearce és támadóként kellett megállnia a helyét. Most erre a furcsa szituációra emlékezünk vissza.

Az NST - azaz a régi Nou San Trafford, majd NépSTadion - blog egyik oszlopát, Pötét több dologért is lehet irigyelni, ezek közül kettő ami húsba vágó egy Manchester City szurkoló számára, az egyik, hogy legalább két tucatnyi meccset izgulhatott végig a (mára már persze Etihad) City of Manchester stadionban (bazz, amikor én utoljára Manchesterben jártam még a Maine Road búcsúztatása volt terítéken...), és azért, mert személyesen is találkozhatott a City egy legendájával. Majdnem pontosan hét éve látott napvilágot ez a poszt a "régi NST"-n, most leporoljuk, és átadom Pötének a szót:

Martín Demcihelis az a karakter, akit sokan szeretnek fikázni, még a saját szurkolóik is. Utálom az ilyen szurkereket, szívből.

Én sajnálom, hogy Demi nem rögtön Manchesterbe tette át a székhelyét, miután lejárt a szerződése Münchenben.

Az átlag szurkoló nem más, mint civilben az átlag választó (magyarán, mint a világban a közelmúltban lezajlott különböző választások utóélete megmutatta: tök hülye), a kisebb hibák örökké beégnek az agyba, egy-egy jól letolt szezon meg le van szarva. Így megy ez.

Búcsúzunk a ManCity Szalai Ádámától, átpörgetjük teljes karrierjét.

Nemrégiben az új boardot bemutató poszttal jelentkeztünk - most, hogy a tézis is csatlakozott végre a csapathoz - és túl vagyunk az első tétmeccsein -, illendő valami hasonlóval fogadni őt is. Pep Guardiola ugyanis egy régen dédelgetett álmot él meg éppen. Akárcsak a többi, más futballkultúrából érkező játékost és trénert, őt is magával ragadta a játék bölcsője. Igaz, a sáros mocsárvidékre hajazó elsőosztályú játékterek, az igazi Wembley, és a korábban Európában is domináló, britekből összeállított klubok ma már mindenki számára pusztán szép emlékek - Guardiolának ráadásul a meghatározó fajtából.

Ez a címe Andy Morrison 2011-ben megjelent önéletrajzi könyvének, aki ma lett 46 éves.

Ha kicsit jobban elmélyülünk az ő történetében, akkor rájövünk, hogy a fenti címben található három jelző tökéletesen jellemzi Andy labdarúgó pályafutását a pályán és azon kívül is egyaránt. Balhék terén Balotelli a nyomába sem érhet, a pályán viszont a hadvezérek hadvezére volt. Nemrég egy szavazáson a drukkerek minden idők harmadik legjobb City-csapatkapitányának választották meg a skótot, akit két súlyos betegség sem tudott ledönteni a lábáról.

A mai retrócity-ben Rodney William Marsh történetét elevenítjük fel, akit a generációjának egyik legnagyobb tehetségének tartották a 60-as és 70-es években.

Marsh élettörténete 2012-ben került újra reflektorfénybe, akkor párhuzamba állították az akkori csapat tékozló fiújával, Carlos Tévez-zel. Ma mi is felelevenítjük a történetét.

Megvan a harmadik nyári igazolás.

Az elsőt kiveséztük már, a másodikra lehet idő sem lesz, de a spanyol "fiúra" kitérünk bővebben.

Nem fiatal, de baromi tehetséges, Pep új embere Spanyolországból, balra. Az első játékos az új címerrel a szíve fölött.

Már öt éve, hogy a manchesteri Ashton Under Lyne-i Tamesside kórházban elhunyt, a Manchester City egy kultikus korszakának, legendás játékosa...

A játékos, akinek mindig kék vér futott az ereiben. Isten nyugosztaljon, Michael "Mike" Doyle!

Úgy hiszem senkit sem ért váratlanul a márciusban kikerül amszterdami lesifotók után, hogy Gündogan a Guardiola éra első igazolása.

A német válogatott középpályás Pep kifejezett kérésére igazolt Manchesterbe, hogy (ideális esetben) Fernandinho párjaként hozza mozgásba a megújult Manchester City-t.