Manchester City Blog - Pride in Battle

Pazar. Asszem ez a legjobb jelző, amit a Liverpool elleni meccs után használhatunk. Pellegrini megpróbált szép és okos lenni egyszerre, ment neki. Le a kalappal!

Le a kalappal, aztán mehetnek bele a gömbök, ugyanis most már a kupák sorsolása foglalkoztat minket leginkább.

Jól csaptunk bele az új szezonba, az én elvárásomat maximálisan kielégítette a Newcastleben tett kiruccanás. A srácok jobbak voltak, mint egy héttel előtte (igaz a Szarkák sem egy Arsenal).

Még nem volt minden tökéletes, de egy-két kaján vigyor megjelent az arcunkon. Pardew remélem marad egy picit, megvan zsinórban a kilencedik bajnoki győzelem a Newcastle ellen.

Szétkaptuk a Spurs-t, jobban, mint ahogy álmodni is mertem volna.

Apróbb szépséghiba, hogy Andre Marriner sporttárs elengedhetetlennek érezte, hogy főszerepet vállaljon a meccsen. Mindenképp nyertünk volna, így csak az izgalom maradt el.

A csúcsra jutottunk, ott is kéne maradnunk.

Bejelentkeztünk. Szemünk a trófeán.

Eszetlen egy meccs volt, már a monitor előtt ülve elfáradtam, a szezon eddigi legjobb meccsét játszotta a csapat, pedig van miből válogatni. Eszetlen, hogy egy héten belül (ok, többen nem játszottak kedden) sikerül két ilyen győzelmet aratni.

Három pontra a listavezető, összerántottuk az élmezőnyt, januárra megfordulhatnak az eddigi tendenciák, újraindul a bajnokság! Erre a győzelemre büszkék lehetünk. Nagyon.

Parádé. Nem sok más szó jut eszembe a kedd esti meccs után. A továbbjutás eldőlt már rég, a továbbjutók is, ennek ellenére (emiatt?) remek mérkőzést játszott a csapat Münchenben.

Talpon a BL-ben tavasszal? Ilyen sem volt még, ízlelgessük.

Tavaly és tavalyelőtt is 1:0-ra kapott ki a Stadium of Light-ban a csapat, 1987 óta ha november 10-én meccs van, nem nyerünk (három vereség és egy döntetlen ezen a napon), Poyet kezdi gatyába rázni csapatát, nálunk pedig egy sérüléshullám csapott át a fejünk felett.

Előjelek? Kit érdekelnek, bíztunk a sikerben. Már megint mi voltunk a hülyék...

Egy igazán remek gálameccset varázsoltak nekünk szombat késő délutánra a srácok, miután szinte minden megerőltetés nélkül egy laza 7-0-val zavartuk haza csóri kanárikat az Etihadból. A PL-érában először szereztünk ennyi gólt egy meccsen, sőt utoljára is 1968-ban szórtuk meg az ellenfél hálóját ennyi góllal. Otthon tehát továbbra is szanaszét szedünk bárkit: 5 meccs, 5 győzelem, 20-2-es gólarány. Bárcsak idegenben menne fele ilyen jól...

Elég rendesen hozta az elvárt teljesítményt a csapat a bajnoki nyitányon, nem maradtunk semmiben adósak a riválisoknak.

Válaszokra vártunk a meccs előtt, nem sokat kaptunk. A newcaste-i fekete sereg annyira, de annyira fos, hogy nehéz reálisan értékelni a gárda teljesítményét.

Pardew és fiai kitolták egy héttel a felkészülési szezonunkat, köszönjük.

Elrajtolt a 2012/2013-as szezon, mégpedig a lehető legjobban!

Megvan az első idei trófea, de már a meccs kezdő sípszója előtt foglalkoztatta a szurkolókat egy hír: az első komoly igazolás (Rodwell) is megérkezett a keretbe. Mozgalmas volt a vasárnap.

A héten már a második fölényes győzelmét aratta a Manchester City, most idegenben a Norwich City otthonában. Elkapták a fonalat a srácok, újra az őszi meccsek köszönnek vissza, a régi Tévezzel megspékelve.

Megkésett hajrá a bajnokságért?

Egy újabb sorozat, egy újabb címvédő, újabb 6:1!

Remélem a Premier Leagueben és az Európa Ligában is jó ómennek bizonyul a címvédő 6:1-es arányú ledarálása (jó-jó, most két meccsen jött össze, de nem kell hasogatni azt a szőrszálat)!

Tovább az EL-ben, élen a PL-ben, egy nagyon jó kis év kerekedhet ebből a 2012-ből!

Amit vártunk a srácoktól, azt abszolút végrehajtották: szépen búcsúztunk a Bajnokok Ligájától. Egy félidőn keresztül élt a remény, ám a Villarreal otthon sem tudta feltartóztatni a nápolyi gépezetet, így bekövetkezett az, amire már sokan felkészültünk. Régi jó ismerősünk, az Európa Liga küzdelmeiben folytathatjuk tovább a nemzetközi szereplésünket.