Manchester City Blog - Pride in Battle

Szombaton Guardiola kedvenc lemeze pörgött megint, a Five.

A Palace-nak hat forduló alatt nem sikerült nemhogy pontot szerezni, de még gólt sem lőttek. Nem Manchesterben kezdték meg a feltámadást.

Utoljára az 1958/59-es szezonban a Blackburn tudott zsinórban három bajnokin öt, vagy annál több gólt lőni. Most megtetette ezt a Manchester City. Derék.

Pep nem eszközölt túl sok változást, igazából a kezdőt böngészve egy meglepetést találtunk. Gyengébb csapat az ellenfél, így öt védős helyett négy védős rendszer (Kompany sajnos még mindig nem volt ready, így nem is tudom, hogy akár szombaton a Chelsea ellen visszahozza-e ezt a felállást Peppünk) a startnál. Stimnt.

Fernandinho a kapocs a védelem és a támadók között, Silva (David, persze) és  De Bruyne előtte, Sané a baloldalt, Sterling a jobbon (igazából nem a jobbon. mindenhol.)

Agüero pedig most igazi center volt (a legtöbb időt a Palace tizenhatosánál töltötte). Jesus így a padra került.

Érthető, a Sané-Sterling kettős olyan jó formában van (amit igazoltak is), hogy egyszerűen játszaniuk kellett.

A két-két gólpasszt adó Silva és Sané ellenállhatatlan volt (hat illetve öt kulcspassz). Merlin a mélységből, Leroy pedig balról zúzta a labdákat a többiek elé.

Sané nem csak a labdákat küldte be, hanem saját maga is rendszeresen is betört oda.

Hodgsonéknak nem volt ellenszere. A védelem megoldotta amit kellett, de a középpályán és a támadósorban játszó hat emberünk pazar volt, mind kimagasló teljesítményt nyújtottak.

Érdekes volt a meccskezdet, De Bruyne beadását Sakho fejelte mesterien a saját kapufájára.

A következő nagy helyzet a 13. percben adódott, akkor Fernandinho elé került egy szöglet után a labda, sajna közelről pont Hennessey-be lőtte a labdát.

A 18. percben Otamendi úgy vetődött bele Luftus-Cheek lövésébe, hogy a labda szerencsésen a kapufára pattant. De Loftus-Cheek és a megpattanó labdák okoztak még problémát, Mendy ért bele úgy egy labdába, hogy a volt Chelsea játékos elé keveredett, szerencsére nem tudott jól reagálni, így elkerülte a kaput a labda.

A meccs (a szezon?) egyik legfontosabb momentuma az volt, hogy egy rosszul sikerült szerelésbe belesérült Mendy. Oda a térde. Ő is Barcelonába ment kezeltetni a sérülést, mint Gündogan. A legrémisztőbb hírek szerint annyi kihagyás is vár rá, mint a németre...

Érkezett Danilo, aki érdekes módon sokkal jobban segítette Sanét a bal oldalon.

Nem mondom, hogy nem érett a gól, voltak helyzetek, de nem voltam benne biztos, hogy sikerül megszerezni a vezetést a szünet előtt. Sikerült.

Silva passz, Sané átemeli Dannon (a védő úgy meglepődik, hogy gyakorlatilag végiggurul a fején a labda), aztán elteszi a kapus mellett. Mestermű.

Az ötvenedik perben megy minden tovább. De Bruyne ugratja ki Sanét, aki középre ad, jön Sterling, már 2:0. Pár percre rá Raheem azért megmutatja, hogy nem minden az, ami. Simán kihagyja a kihagyhatatlannak tűnőt.

Agüero sem tud kötényt adni Hennessey-nek, de aztán a két bénázó gyorsan javít, Sergio ad be jobbról, Sterlingnek csak érkezni kell. 3:0. De Bruyne keresztlabdája a gólpassz előtt pazar volt.

Majd Sanénak sem jön össze a kötény, bármennyire is akarták.

Raheem megtette a dolgát, a 61. percben Bernardo Silva váltotta, majd Stones helyett jött Delph a középpályára, így Fernandinho húzódott hátrébb.

A negyedik gól a vicc kategória határát súrolta. Sakho mi az istent csinált?! Sané bead, Agüero az ötös előtt egy lépést sem téve áll, ráfejel, gól. 4:0. Ez a CP nem első osztályú szint.

A végén jött a slusszpoén. Megint egy kis passzolgatás a bomba előtt, majdnem úgy, mint szerdán.

Fabian ritkán talál be, de akkor nagyot villant. Legutóbb a Hull ellen bombázott a kapuba (érdekes, azon a meccsen is volt egy gól, amely előtt mindenki labdába ért).

Dedikálva azoknak a hülyéknek, akik már leléptek az Etihadból a 89. percre.

A liga legjobb formában lévő csapata lelépte a legrosszabb formában lévőjét. Papírforma. 72-28% a labdabirtoklás, 9-0 a kaput találó lövések aránya. Nincs miről beszélni.

A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló: